Színes kábulat

Elnagyolt színekkel fest a természet, földön-égen rabul ejt a színkavalkád. Sárga-vörös smink az ősz-arcon, homloktájon ég-kék sok fehér végtelen kondenzcsík hajpánt mintát formál, jé ott egy háromszög ez is bermuda? Szívem féli ezt az írásmintát. Alkonyi komor szürke ég, benne enyhület a vörös-narancs. Bölcs csend ül végig a tájon, itt vagyok otthon. "börtönéből szabadul sas lelkem", nekem ez a természet temploma. Eddig volt a színes most jön a kábulat, engem nem így feszít szét a magyarságtudat. A szalagcsokrot utáltam a copfomban, a zászlócsokor dühít és megriaszt. Elnagyolt színekkel játszik az ember, azt hiszi teheti, nem vétek a bűn. Jámbor jószág a sok zászlótartó, trikolor-árpádsávos-uniós, végtelen ez a rossz meccs már, s nem látom ránk szakad(t) a tribün?!