Szertartás

Mintha köröket rajzolnék, itt kezdődik a nap, és itt ér véget. Ülök az ágy szélén, néha vádolva a mindenséget és magamat, mert nem tudok felállni, s azt hiszem, na ennél már rosszabb nem lehet. Akkor jószívűen ajándékozok magamnak néhány percet, erőt gyűjtök az induláshoz.

Van, hogy jobban indul a nap, akkor csak a gondolataimat szedem össze, "ülés közben", mire tartom én az elkövetkező órákat, persze ugye, azt nem tudhatom, hogy mit hoznak nekem.

Olyan is van sokszor, hogy csodaszernek kikiáltott, valójában magában egyre kevesebbet érő "gyolcsot" tekerem magamra, és megállapítom, hogy a prof nem halad a korral. "Vizet prédikál, és bort iszik", hiszen csoda-gyógymódjait hangoztatja külföldön, és szerez vele elismerést. Ám itthon csak azt hajtogatja mindig, ez a gyógyulás, és bármilyen újdonságról is faggattuk, őt nem érdekelte. Az sem, hogy sokkal több betege lehetne, ha kilátna a borzalmas stílusa mögül.

De, visszatérve az ágy szélére:)) este pedig, akkor is kell az a néhány perc, amíg "megelégedek magammal", és megköszönöm az Égnek, hogy élhettem ma is.