Szerintem

Billentyűzetre kivánkozik a tegnapi újság egyik cikke. Balesetben meghalt egy férfi, a felesége ottmaradt a három gyerekkel, segítséget kér. Tartós élelmiszert is, pénzt, kesereg, sok az adósság...torkomat szorítja a sírás, és már kezdenék zokogni, érte értük minden sorstársukért, mikor néhány sor megüti a szememet.
Rakodás közben egy másik kamion balesete okozta a férj halálát. Másnap a munkáltató képviseletében megjelent valaki és EGYMILLIÓ FORINTOT AJÁNLOTT FEL AZ ÖZVEGYNEK, AKI EZT NEM FOGADTA EL!!!!  Azt mondta, neki többet ért a férje...ráadásul ezt a gesztust azután tették, hogy a férj több hónapi munkanélküliség után február végén kezdett el náluk dolgozni, a tragédia május elején történt.

Na most ez a "többet ér", ez  nekem nem fér a fejembe...szerelmet venni lehet, az régi dolog, de már a házastársat is forintosítjuk?
A másik, ha már - egyem azt a büszke szívét - ekkora az önérzete, de ilyenkor a gyerekek sorsa miért nem jut eszébe?
S csodálkozik azon, hogy a biztosító és a munkáltató még nem egyezett meg menniyt s mikor térítsen a temetés költségeiből.

Tragédia ami történt, és sajnálom őt, de attól még hogy özvegységre jutott, ő még anya......s a cikk végén olvasom a 14 évest nem engedik ballagni, ha nem egyenlítik ki a tartozást. Az anya megjegyzése...akkor nem ballag:((

Szeretem magam megírni a brummogásaimat, de ez a dolog valahogy "nem hagyott" békén.:((