Szavakban elbújva

Mamamaci40•  2012. szeptember 10. 07:32

Szavakban elbújva
találnak a percek,
rejtvényeket fejtek,
nem írok most verset.
Mintha az Ég
hallhatta volna kérésem,
kihívást kerestem, elmeélezésben.

Naponta elbújok
viszek magammal csendet,
s míg a betűket vadászom,
így teszek lelkemben is rendet.
Kikapcsol, megnyugtat,
türelemre nevel,
végre talán előbújhatok bundámból
én, az a végtelenül békességes ember:)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402012. szeptember 10. 19:56

Erika, Kinga köszönöm!

Kicsikinga2012. szeptember 10. 15:34

''viszek magammal csendet,''
Gyönyörűt írtál ám, ugye tudod!

BakosErika2012. szeptember 10. 13:57

Szép verset írtál Macika! :)

Mamamaci402012. szeptember 10. 11:36

skary, egyelőre még csak bújkálok, sok még a tüskés málnabokor:(:)

bel_corma, Seam zotya, Lanor, Paula nagyon köszönöm!

Paula.S.Tizzis2012. szeptember 10. 10:24

Végtelenül kedvességes lett:-)

Lanor2012. szeptember 10. 10:21

:) Szép! Mire képes a csend... A letett ceruzát is fölveteti!!! :)

zotya682012. szeptember 10. 09:46

:-)

Törölt tag2012. szeptember 10. 09:19

Törölt hozzászólás.

bel_corma2012. szeptember 10. 07:56

Igen, ez egyszerre pihentető, ugyanakkor kihívás is és ezáltal sikerélményhez juttat... :)

skary2012. szeptember 10. 07:32

bújjelőőő :)