Papírom van róla

... lehet macipőm. Még egy tortúra újra, de nagy úr a muszáj. A várakozás elég derűs hangulatban telt, szakrendelési mivoltjához képest. Jó kedélyű bácsinak köszönhettük a hangulatot, csak nagyon ideges volt, az ismerőse próbálta nyugtatni, de ő közölte, azóta idegbeteg, amióta megnősült. Jött a riposzt, hogy persze, de nekünk, mondta az ismerős ismerőse, aki szintén néni volt, azt mondták mindig, hogy olyat szagoljunk, amilyet szakajtottunk, mire az öreg, na igen, de ha hervadt, hajlakkal be lehet fújni, illatos marad!