Paletta

Palettára kerültek napjaim színei,

a vászon a lelkem, a festmény

már most biztosan absztrakt.

Van kacagó szürke, nem tanulok még be,

"majd szólunk".

Könnyfolyós arany, Márti néni 9 hónapja

hagyott itt minket, de emellé került

mókusbarna, folyamatosan érkeznek

a fejezetek, és lassan születik

a második tervezet.

Ballagás utáni reményzöld, sok-sok barátságkék

és ahogy rohannak a napok, nem nagyon

korai csillogó fehér a július elejei dupla esküvőre.

S végül, de nem utolsósorban egy szerelempiros

29-es, odaképzelt igenekkel.