Olvasóvá váltam

néhány órára, sajnos csak ritkán tehetem.

Több a lapszemle, bár azt is megbecsülöm.

Míg a párom szembesül azzal, hogy megint

egy rendezvény résztvevője, Ki mit tud? a

Kreszből, illetve hová szállt a közlekedési

morál, én gyűjtöm az írnivalót, illetve olvasok.

A fák hegye jeleket karcol felhőbe, égbe.

A táblás olvasókönyv búza fejezetét próbálom

pontokba szedve értelmezni. A napraforgók

kedvesen bólogatnak, de nem avatnak titkukba.

A tengernyi tengeri pedig dölyfösen kukoricázik velem,

örömmel veszem.

"Mit nekem te..." mormolom, és várom a következő alkalmat.