Nosztalgia utazás

Emlékszel, amikor itt a kamionparkolóban defektet kaptunk,
és lyukas volt a pótkerék is...
Jééé....ez milyen szép lett...itt volt egy cuki a sulival srégen szemben,
hogy szerettem a Tátra-csúcsot, míg a nagyival a buszt vártuk,
utaztunk lányához, a nagynénémhez.....a Tátra-csúcsot még mindig szeretem
Ebben a csárdában vacsoráztunk a kórházból visszafelé jövet,
hogy ne kelljen főznöm...

Ha visszafelé jövünk jobban látom a kőmedvét,
most csak átbrummogok neki...
Hogy átalakult itt minden, már csak életmese az ÉPFU,
a rövidítést tudtam...a Knorr Bremse nem magyar...
Budalakk, Papírgyár, Atragyár velem együtt...
Kemikál, Kontakta...régi idők régi nevei,
a Posta még ott van, de betegsége a megújulás,
telik az idő itt minden oly más...

Befordulunk, vége a sok emléknek,
a sarkon a két szőke...ez is a változás szele,
vagy mi régen jártunk erre:)))
tovább az úton...Lurdy-áruház,
itt is "lopott" Ildi gyermeket, ő volt tán 4 éves,
s egy picike négykézláb követte,
aranyos jelenet, miénk a döbbenet,
a fiatal anyuka nem ideges,
ne szidják le a gyereket,
az én kislányom minden gyereket követ:)))

Aztán végre-végre a kultúrház,
kezemben a sok új kötet,
vissza felé hazáig mesélek,
az eső sem veszi el a jókedvünket.

Jó volt elmenni,
de hazatérni még jobb,
nem cserélnék "helyet" senkivel,
jó volt újra nézni
életünk nosztalgia filmjét.
de élni csendben nekem már csak itt lehet.