Nem érdekel

Nem engedek többé
szétszakítani szálakat,
egyre több bennem
a szabad, kiáltó gondolat.

Rosszul döntöttek helyettem,
míg kicsi voltam,
sok ember emiatt elfeledett,
ám most már
más világot rajzolhatok,
kész vagyok rá,
hogy megkaphassam
és MEGTARTHASSAM
amit még lehet.

Szívem sajog évek óta,
alig múlik el nap,
rohannék, kellene
a két ember jósága,
de már csak
sóhajtva gondolhatok
a fejfákra.
Állítólag, olyan vagyok,
mint anyám édesanyja,
hi-hi csak ÉN nem tudhattam
meg, míg élt milyen is volt,
lelkem térképén
ott van az a fehér nagy folt,
keresztapám volt a másik,
évek óta nagyon hiányzik.

Én is döntöttem
ha tetszik ha nem,
a megmaradt szálakat
összeszedegetem,
s összeszövögetem.

Fekete fájdalmas fátylak
szakadnak már,
ám én nem gyászolom
magamat tovább,
most már
élni tanít az életem,
s ez a valóság
nemcsak képzeltem.