Nehéz

A sok csillogó füzér édes illúzióba ringat. Hídat ver a múlt tán akkor még jó volt az ünnep, emlékporától a jövő zenéjébe. Rejtőzködök, képeimbe bújok, az őrzött ekbe és a szeretnémekbe. Előttem fogy az út, gyűlnek írnivaló perceim. Tán boldog is poéta-szívem, néhány pillanat lélekwellness, mielőtt az egyre értéküresebb számlapokat továbbadom, távközlésért, lakhatásért. Egyszer csak szégyenlős félve lép elém egy fiatalasszony, fél kiló kenyérre kér. Nekünk sincs mondom, és égő seb a lelkemen a fájdalom. Segít-e valami "rosszkedvünk telén"?