morfondír

Díszít a természet az idő szavára

hallgatva. Lélek élmény "àtkelni"

a csodaszép rózsaszín-fehér zuhatag

alatt. Amott látom, a föld feledi álmát,

és zöldre festi már titkait. 

Azt is látom, gondos kezek tisztítják

az út szélét.

De arrébb érve elkapom a tekintetem, amikor

megint találkozom kellemetlen 

ismerőssel ugyanott. Precízen elhajigált

szemét sorminta. Bennem visít

a "muszáj?" Moralizálásomnak

nem adok hangot, hosszú az út, köztünk

a csend beszélget.