Mit mondhatnék?

Lassan eltelik tizennyolc szeptember,
lelkembe máskor tolulnak a szavak,
most csendben, egyedül ünnepelek,
még csendben, még egyedül...
nem is ünnep ez igazán, csupán
gondolatvarázs, szívmelengető
nosztalgia emlékezés.

Ránézek, szavai mindig megérintenek,
magamba rejtem mosolyát,
hogy majd ha elsodorja tőlünk az Élet,
szeretet-albumom megmaradjon legalább.

Az élet csodája, amikor anya lettem,
és ráébredtem már enyém is
ez a boldog felelősség,
szeretet és határtalan büszkeség.

Ránézek újra, s örömkönnyek csípik szemem,
tárul előtte lassan a világ,
gyorsan telt az idő, messziről integet a pólya
lassan felnőtté válik egyetlen gyermekem.

(ugyan vasárnap lesz 18 éves, s ma még
csak szerda van, de ünnepel lelkem
annak ellenére hogy 4 nap híja van!9