Mese a mesémről!!!

Többszörös eltévedés után, ráadásul valahol nagyon rossz helyen korrigálva a hibát, amit éles dudaszó jelzett, s közben az autós gondolom fennhangon zaklatta megboldogult anyósomat, de mentségünkre szólva, nem a Bécsi úton lakunk...szóval, csak sikerült odatalálni, egyedül érkeztem, mert Ildi megnézte a diákmunka-megbeszélés helyszínét a Mammut táján, párom pedig nem talált parkolót, úgyhogy átvágva elzáráson, végighallgatva még egy unott magyarázást, hogy második kapu első emelet...de egyedül törtem a csúcsra, s hadakoztam a kikoptatott meredek lépcsőkkel.Amennyit késtünk, azt az időt kompenzálni tudtam egy villám megbeszéléssel, nem kellett sokat magyarázni-magyarázkodni, egy kérésem volt, ne kelljen még egyszer felkeresni őket személyesen, mondtam is páromnak, szép és jó, rég jártam arra, de elég volt.

Ráadásul, csak úgy kapkodtam a fejem a rengeteg idegen név hallatán, és még a név nem is lett volna gond, ilyen center, olyan shop...csak úgy kapkodtam a fejem, hogy hol is vagyunk tulajdonképpen.

Elmondhatatlan érzés, hogy megint megvan valami, amit akartam, és nagyon akartam, beindultak a fogaskerekek, és most valami nagy dolog kezdődik, hiszen Pimpi után a verseket, és majd a regényemet is erre a nyomdára bízom. Körbenézve megállapítottam, hogy nagyon szépen dolgoznak, legyen az akár könyv, vagy éppen egy elszállításra váró névjegycsomag.

Jókedvemet az sem vette el, hogy az eljövendő büszkélkedés lehetősége, igen érezhetően megváltoztatta, a "szülői ház" hangulatát, nénim kifejezésével élve..."jó sok mindent kaptam", s vágtam mindenhez tőlem tellő jóképet, magamban pedig igen élveztem a kabarét, sok hűhó semmiért, ha az egészet tortának nézem, legyen a negédes cukormáz az övéké, de tudom és nem felejtem el, hogy a (könny) vízes piskótát, és a néhol-sűrűn kesernyés krémet kikkel készítettük!!!

Pimpi várhatóan május elején érkezik, és ez már nem mese.