Magány

Szeretem ezt az időt,
néhány-sok perc,
mi csak az enyém.
Kikapcsolom a világot
magamból,
csak én vagyok és a gép,
hajózunk együtt
gondolataim tengerén.

Mit is írjak, meséljek,
hiszen keserédes az élet,
színes paletta,
festő legyen a talpán,
ki képet lát elsőre belőle,
s nem vét nagy hibát,
hogy aztán valaki
élvezettel mondjon rossz kritikát.

Elkészültem, úgy érzem,
már csak egy a dolgom,
publikálom,
visszakapcsolom magamban
a világot,
de viszem már magammal
ezt a magányos csendet,
megint erőt adtam
néha fájós lelkemnek.