Magány

Mamamaci40•  2013. augusztus 7. 10:48

Szeretem ezt az időt,
néhány-sok perc,
mi csak az enyém.
Kikapcsolom a világot
magamból,
csak én vagyok és a gép,
hajózunk együtt
gondolataim tengerén.

Mit is írjak, meséljek,
hiszen keserédes az élet,
színes paletta,
festő legyen a talpán,
ki képet lát elsőre belőle,
s nem vét nagy hibát,
hogy aztán valaki
élvezettel mondjon rossz kritikát.

Elkészültem, úgy érzem,
már csak egy a dolgom,
publikálom,
visszakapcsolom magamban
a világot,
de viszem már magammal
ezt a magányos csendet,
megint erőt adtam
néha fájós lelkemnek.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402013. augusztus 7. 20:13

köszönöm mindenkinek!

BakosErika2013. augusztus 7. 19:47

Még sok erőt neked, Macika!
Szép vers!

Törölt tag2013. augusztus 7. 18:51

Törölt hozzászólás.

10082013. augusztus 7. 16:20

A magány olykor nem is magányos,
az ember önmagára és a versre lel benne
és szépen feltöltekezik

Szép lett, puszillak, Zsu

beam2013. augusztus 7. 14:35

még sok erőt..:)

Mamamaci402013. augusztus 7. 12:04

köszönöm skary!

skary2013. augusztus 7. 10:57

jóvan :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom