Mackósan lépkedve

Három héttel ezelőttig csak két okom volt rá, hogy a járásomat figyeljem, a két örökké fájós tappancsom. Aztán változott a nézésem is, ahogy az öt apróság megérkezett, napi program figyelni őket, megküzdeni a zord anya rideg-szigorú tekintetével. Most meg már óvatosan kell lépkednem is, mert nem akarok sem cica-matricát, sem koreográfiát a pataji zuttyanósból!

Szépen nőnek, minden játék. Kiderül, hogy a párom munkacipője remek búvóhely, de probléma, hogy kettőből egy fél kilátszik. Szerenád is van néha, sőt Zizike figyelmeztető morgása is felhangzik néha. Mindegyik egyéniség, van bátor, van kiváncsi, van játékos, s a két anyámasszony cicája. Napi jókedvforrás egyelőre még 3 hétig garantálva.