Ma van, de hogy meglegyen...:)

Anyám hetvenkedik

Anyám hetvenkedik, ma megteheti,

sőt még háromszázhatvannégy napig,

kerek évforduló, ajkamra tolul a 

sok-sok szép köszöntő szó, de valahogy

egyik sem az igazi.

Valami egyszerű kellene, mi sosem

játszottunk el nagy érzelmeket, talmi

csillogással csíkosra nem festettünk

szürke-sírós eget, s ha öröm volt,

akkor sem hívtunk performance-ra 

celebeket.

De tudom, tudtuk, tudjuk, s tudni fogjuk,

hogy fogjuk egymás kezét, míg engedi

az Ég, nem számít idő, és földrajz távolság,

kettőnknek a csend mindig a legjobb barát.

Meg fogsz lepődni nagyon, előre látom,

jó ideje már lakat van a szánkon, és

én csak hozzáteszem a most direk

szűkszavú poétát, szeretlek anyám!

(jövő csütörtökön tudom majd köszönteni,

egy meglepetés torta az ajándéka, a

kedvenc sütijéből)