Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Lehetetlent kér(n)ek!
Mamamaci40• 2014. június 24. 05:00
A tar vízió sosem lehet már szeretet-dús kép, marad a borzalmas látvány és a sok lélekgyilkos emlék. Volt egy nyár, és egy buszkirándulás, a nyár elmúlt, a buszkirándulásnak régesrégen vége, de emléke életemen át elkísér.Rábafüzes-Graz-Tarvisio (innen a szójáték, tar vízió!) - Velence, csodákat láttam, és ha a Jóisten úgy rendelkezik, még egyszer visszamegyek családostól, hátha kicsi enyhül az a tragikus sorozat ami ott kezdődött el.
Arra nem emlékszem, ki volt aki kitalálta, hogy déli egy órától este hétig csak sétálgassunk és nézelődjünk, de arra viszont igen, hogy anyámnak akkor igen fontos dolga volt, és órákra eltünt. Az utazás emléke, amit én kaptam, az nem tünt el, sőt...!
Hazaértünk élményekkel gazdagon, és rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy én, aki mindig is szerettem utazni, én bánom meg a legjobban, hogy nem a hisztérikus apámmal kellett otthon maradnom. Bedagadt a lábam, olyan szinten, hogy egy hétig rá sem bírtam állni, aztán jött egy több mint egy évtizedes vesszőfutás, fehérköpenyes tanácstalanság, felelőtlen ígéretek, egy idegorvostól a mai napig!!! várom:) annak a profnak a nevét-telefonszámát, aki több évig kezelt, majd újabb bajt zúdítva rám, kihagyott két kezelésemet, mondván, hogy meggyógyultam, pedig anno éppen ő mondta, hogy lehetetlen, hiszen anyai ágon örökölt primer nyiroködémám van, kevesebb az ér mint kellene, így születtem, a prof idén ment nyugdíjba, az idegorvos gondolom nem is emlékszik rám, és pár hete történt valami, amiről tudtam, hogy be fog következni, és a mozgásomban akadályoz majd még jobban.
Sajnos, valószínűleg a meleg hatására, megint ugyanúgy bedagadnak a lábaim, hogy összeérnek, és ez akadályoz járás közben. Sok-sok előadást végighallgatva tudom, lehet, mivel minden ellenére elég erős a szervezetem, ki sem jött volna az "örökségem", vagy nem ennyire, és nem így........... de anyámnak akkor legalább jó volt......ám ő többet akart......az úr, aki akkor igen boldog volt, hogy mi is megyünk..."nem tudom kifizetni Gyurikám...nem baj Zsuzsikám, majd elintézzük..."...évek óta fentről néz le ránk, önkeze által veszett el, nem bírta a feszültséget, hogy nem tud választani, vagy nem akar, anyám és a saját felesége között. Kicsit megkevertem anyám tervét, mert ide ő akart leköltözni, pontosabban a házaspár mellé, hogy az urat kínozhassa kedvére, ha már a feleség nem fogadta el az igencsak tisztességtelen ajánlatát, hogy (pénzért) váljon el!
Azt mondják-mondjuk, tanuljunk meg megbocsátani...csak halkan kérdezem, ÉN MIT TUDJAK MEGBOCSÁTANI? azt hogy fizikailag-lelkileg-szellemileg tönkretettek...és ha manapság alakul is valami...anyám meg van győződve, hogy a dicsőség, az neki jár (???????)
Mamamaci402014. június 25. 11:19
"pontosan" Era!
Pera762014. június 25. 10:43
......................
Mamamaci402014. június 24. 17:18
köszönöm Kinga!
Kicsikinga2014. június 24. 16:37
Ezek szerint egyedüli gyermek vagy Emőkém.
Sajnálatosan beteg az Anyukád, hogy ápolásra fog szorulni?
Akkor vannak olyan intézmények, ahol szakszerű ellátással ezt biztosítják, tehát nem kell ezen a "procedúrán" végig menned, és addig is próbáld meg inkább a távolságot tartani, mintsem alkalmat adni az összetűzésre.
Megértem én, hogy szeretnél megfelelni az elvárásainak, de a legjobb, amit tanácsolni tudok, szeretettel és jó szívvel az az, hogy ne erőltesd!
Felnőtt ember vagy, önálló családod van, akiket Te szeretsz, és ne is várd el, hogy Anyukád is így érezzen.
Még akkor sem, ha ez nagyon fájó!
"Jó néhány éve már közölték velem, nehogy az én ápolásomra kelljen nekik szorulni, mert nem vagyok elég jó, a Jóisten egyszer már megadta nekem a lehetőséget... "
Ezt nem egészen értem, de az én hiányosságom, és majd át fogom gondolni!
Addig is őszintén kívánom, hogy leld meg a lelki békédet abban a környezetben, ahol azokkal élsz, akiket szeretsz és akik Téged is szeretnek.
Ez a legfontosabb!
Törölt tag2014. június 24. 15:20
Törölt hozzászólás.
Mamamaci402014. június 24. 13:43
Kinga, nincs hozzá erőm:( a mai napig nem elég jó neki amit csinálok, a családomat nem tudja, és nem is akarja elfogadni. Őneki apám az Istene, neki elnéz mindent, hogy miért csak sejtem, de az árat én fizetem meg, ő viszont nem tudja, de én igen, néhány év múlva össze fog fonódni a sorsunk, hiszen én fogom ápolni, mivel más nincs. Borzalmas természetével a négy fiútestvérét elmarta magától, a legfiatalabb húgát is, a nővére szent a szemében, a másik húga csak akkor érdekes, ha érdeke fűződik hozzá. Jó néhány éve már közölték velem, nehogy az én ápolásomra kelljen nekik szorulni, mert nem vagyok elég jó, a Jóisten egyszer már megadta nekem a lehetőséget...
Mikijozsa2014. június 24. 12:43
Szegény anyád.. ő is csak ember.
Kicsikinga2014. június 24. 11:44
Drága Emőkém, elsírtam magam, annyira érzem a fájdalmadat!
A lélek sebei szörnyen tudnak fájni, azt én nagyon jól tudom, és én írtam egyszer Neked, hogy bár tudnál megbocsájtani, ezért most úgy érzem, hogy reagálnom illendő.
Most is azt mondom, hogy próbáld meg! Nagyon nehéz, és hatalmas erőt igényel, de próbáld meg, drága kis Emőkém!
Lehet, hogy olyan kimenetele lesz, ami mindkettőtök számára a jót hozza el, sőt, ha a lélek gyógyul, akkor a test is "kedvet kap" hozzá!
Jó szívvel, szeretettel mondom, és elárulom Neked, hogy könnyezem , miközben írok.
Mamamaci402014. június 24. 11:33
skary, Kreka, Erzsi köszönöm!
Doli-Erzsi2014. június 24. 10:33
Jaj de fájdalmas dolgok ezek... együtt érzek veled!!!
Ölelésem.
Törölt tag2014. június 24. 08:12
Törölt hozzászólás.
skary2014. június 24. 06:41
siess mee esűllyed :)
Mamamaci402014. június 24. 06:35
köszönöm Erika!
BakosErika2014. június 24. 06:12
Lélek fájdalom amit leírtál, Emi...
Ölellek.