Kifestőkönyv-élet

még valamikor..."színes ceruzával rajzoltam egy képet..." anyám meghallgatott csak...a mai napig látszik a kapcsolatunkon...

lányommal, mint tűz meg a víz, de olykor felolvadunk egymás szeretetében és ez jó...

rakosgatom életem puzzle darabkáit, de ezek egyediek, át lehet, és néha kell is,

rajzolni őket. néha elkeseredek, hogy lassan tele a kuka, és még semmi épkézláb

dolog nem sült ki az egészből...aztán legnagyobb meglepetésemre önálló életre

kelnek, és megmutatják a galériát...hogy nem véletlen a születési szám nyolcasom

s bár tényleg megdolgoztam érte, de kaptam hasonló kifestőkönyvet, és színes

ceruzákat mint anyám...

csakhogy, én nem szöszmötölve-zsörtölődve dolgozok elnagyolt vonalakkal,

és lusta színekkel,

nekem rövid idő alatt születnek festményeim, élő, harsány színekkel...

játszunk...anyám is egyik markából a másikba önt valamit...azt hiszi szegény még,

hogy gyémánt-morzsa, én évek óta látom, hogy víz...amikor elkezdte még

tiszta volt...

én viszont...csak egy marék homokkal játszom...és lassan felfénylik benne az arany,

színezgetem a kifestőkönyvet, sokszor a vonalakat is én húzom ki, vagy erősebben, 

vagy "tusolom" el... és bár nálam nincs kész annyi oldal...már most büszke vagyok

az enyémre:)