Kettő az egyben

Tegnap megélt mai mese, gondolatokkal. Végre elhiszem, hogy vasárnap is van a naptárban, mindig így van amikor "hosszúzunk". Sok év rutinja egyfajta bölcsességet ad, őszintén, egyszer próbáltuk néhány napig, hogy egyedül indult, akkor sem "akarattal", hanem valami komolyabb fájdalom-sorozatom következményeként, de nem volt jó, egyikünknek sem, hát akkor?!
A pénteki szeddmagadakció vonzataként, tegnap délelőtt-délutánra jött a "szeddösszemagadakció", azaz, amikor megint nem tudom mi az elég:(:)) Párom hazaérkeztével meghívást is hozott, ide a szomszédba. Sógornőm tartotta a névnapját, ami igazából ma van, de így sikerült időt egyeztetni.
Bevált gyógyító módszereim hatástalannak bizonyultak, ezért előszedtem a legegyszerűbb, s mint kiderült leghatékonyabb kúrát, ecetes-vizes borogatás képében, s legalább annyira rendbe jött a még mindig nagyon dagadt lábam, hogy át tudtam menni, itthon se lehetett volna tartani egyébként. Forgatókönyv nélküli eszméletlen hangulatot produkáltunk megint. S persze hoztam magammal gondolkodni, megfogadni, megfontolni valót is, és egy titkot. Micsoda szabadságot szabadít fel a gyerekekben, ha hagyják őket játszani. Tegnap este a három csemete igazi gyermeknapot varázsolt.