Mamamaci 40 blogja

Jövő pogácsa

múlt hamujában sütve

indulásra vár.

A hely marasztal,

a gondolatvilág nem,

újjá születik.

Sopron, Lővérek, óriási séták,

buszra gyűjtött két forintosok,

örök öröm élmény, élő mókusok.

"Az utolsót megeszi a róka", örök

félelem, de akkor még csak

a Jóisten tudta, hogy az apai szó

életre kel, és úgy tűnik kell...

évtizedek múlva megszületik

Pimpi mókus.

Hamis szeretet

árnyékára vetődtem,

friss fény reményt ad!

Édesítővel ehetem,

de hogy az én pillanatnyi

figyelmetlenségem és

az illető hanyagsága 

ekkora bajt csinál...

Mert én csak hasra vágtam magam

a tejhűtő előtt, azért nem írok,

mert csak fáj-dalom lenne!

Kis emberség kellene, ja azt

nem árulnak se gazdaságosba

se másutt.

A dolog szépsége még, ma

lesz a harmadik csoportgyűlés,

holnap könyvbemutatóra várnak.

Félelmeimet

ha egységbe nevelem

"alaptantervem"