Játék!

Játék mindennel ami lehetséges, linóleumon az árnyék-óriással, a vasaló-tükörrel, szoknya szélével, nadrágszárral, bármivel ami kéz bocsánat, mancs közelben van. Felfedezés, naponta, újra és újra, sőt a méltatlankodó hangocska, ami azt jelenti, valaki játszon már azzal a két öklömnyi koromfekete kis kandúrral, akit végül is a lányunk nem kínzott tömegközlekedési eszközön, illetve kocsikázgatással a végcélig, Magyarbánhegyesre. Ráül a papucsomra, és onnan pislog felfelé, hogy mi lesz most, ülök, és óvatosan "lépek" egyet előre. "Tetszik a játék, kezdheti újra...", és hirtelen körülöttem megszűnik a külvilág, csak a játék a fontos, madzaggal már, látom tépi, óvatosan emelem vele. Már most tudom, sajnálni fogom, amikor heteken belül mi szállítjuk a gazdijához.