Játék határok nélkül

Bele sem, de már rég kinőttem a gyermekkorból. Ahogy öregszem, úgy leszek egyre szentimentálisabb, hiányoltam azt a reggeli telefont, gyermeknapra. Infantilis már rég vagyok, de ez így jó nekem, ha tehetném nem egy, de vagy tíz medve bundáját húznám magamra, hogy a nincs ne fájjon annyira. Sajnos ez olyan mint az egyensúlyozás a szakadék fölött, s éppen azokat rántanám magammal akik szeretnek.
Nem tudok segíteni, mondta anyám tegnap, oldjátok meg. Miért nem csodálkozom vajon? Húsz éve csak oldunk, s egyre kevesebb a köt(őd)és, de az legalább most már bombabiztos, s persze van egyre több barátunk megint.
Anyám nagy játékos, imád bújócskázni, csakhogy mindig én vagyok a hunyó. Lassan felvilágosítom, hogy ez egy társasjáték, s ő még nem tudja, hogy lassan nem ő fog nevetni a végén.
Egyébként, terveim szerint azon a poet-talin, ahol megkapjuk majd a könyveket, ott fogok én is brummogni, bár nézzétek el nekem:)) de bunda nélkül!