Indul a macikonyha, keserédes élete

Felszereltséggel gazdagabban, bezárult az üres kör, ajtóval nyitható-csukható, helyén a szekrényfelső, a nekemkészültpolcPapamacitól, s a majdnem-mosogató,
jade-zöld falak mosolyognak rám most már ruhásan, mandala és tányéron a Mindenható,
szemben Meglepetés-naptár ossza a napokat, birodalmamat most már belakhatom.


Amúgy sincs a munkaköri leírásban hogy unatkozom, és a használati tájékoztatóban sem sosem volt,
jövő hétre megvan a feladat, elkészült a szép nagy keret, a képet majd beleálmodom.
Fér-e még valami érkezik a kérdés, én még talán, válasz csak úgy abszurdan,
de ismét felszedem a ziccert, és bogarat ültetek, kell még sok vennivaló mondhatnám
rengeteg...sorolom, s tányér is...miért egymás fejéhez vágjátok...nem csak a földhöz,
töröm le a lelkesedést, így csak fél tucat érkezik, nem egész, sopánkodik párom,
no és itt megálljunk...


biztosan nem biosz, amit idetálalok, konyhámban én lakom, s belül nem kívül kavarok,
ha volt több mint két évtizednek gerinctelensége, én csípőből nem alakoskodok...
hercigeskedjen akinek sajátja, de eszembe jut unokaöcsi mottója mindenki "babázzon" 
a saját kontójára.


Értéket vásároltunk, mi ketten szépen brummogva, és meg volt...sőt, sokszor 
nagyon meg volt az ára. Akkor lehetett bújócskát játszani velünk, s nem volt ipi-apacs,
de nem vagyok hunyó, s ez a játék....már régen nem ugyanaz.