Időtlen mesevilágom

Gyermekkoromban sokat meséltek nekem,
teltek az évek, mentsváram lett
a sok-sok "csíkos-pöttyös".
Barátok lettek inkább a betűk,
nem az elvárt számok,
ez lett később kisiklott életemre elég nyomós ok.

Nem ellenség, de nem barát nekem a matematika,
ebben sem folytatom anyámat,
szívesen hajózom prózák hullámain,
s mások verseiből tanulom a rímeket,
sosem állt tőlem messze a fogalmazás,
nagy az örömöm, ha látom
kerültek ki szívemből remekek.

Ildi köré mesevilág épült, gondoltam
ráér megismerni a rideg valót,
játszottunk kutyust és cicust,
macit, bármit,
nem neki kellett  törni buksiját,
hogyan lesz meg a kenyérre való.

Nagyot változott a világ,
sokféle válság dörömbölt a kapun,
lélektipró nehéz gondok,
de mindennapra jutottak
"mesés" mosolyok.

Volt nekünk ám "toplistánk"
Hófehérke, Piroska és a farkas,
Csipkerózsika,
de jónéhányszor hallottam,
ne hagyd ki azt sem
amit nekem írtál, Anya.

Álommanóim tavaly óta,
mesekönyvből integetnek,
időközben bővült a világom,
lassan érkeznek egymás után
a mesés történetek.

Az idő pedig, csak tegye a dolgát,
én is teszem a magamét,
szívesen adom a sok-sok mesét,
legyen könnyebb ennyivel is,
mindenkinek ez a bizony nehéz
földi lét!