Hullámtánc

Páholyban ülve nézhettem egyedül,
romantikus második szerelmem,
lelkem csodálata hegedül,
idilli kép, a vén idő is elmerengett.

Duna-parti randevú, idei első,
megunhatatlan természet-darab,
a rendezés mégis lélekérintő,
szívre gyógyír, s lelkem sem lehet szabadabb.

Hullámok tánca,
 fenséges Nap fényében,
a tökéletes csendbe
madárdal lop zenét,
büntetlenül rabolom e képet,
mostmár csak az enyém.