Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Építkezünk(?)
Mamamaci40• 2013. szeptember 17. 04:20
Titkaidból falat emeltél....én voltam a malter...
csak azt felejtetted el, eszedbe sem jutott,
hogy én nem vagyok Kőműves Kelemenné,
s ez mégsem a Déva vára (inkább a kínai Nagy Fal),
tudhattad volna a kőműves gondot fordít
a meszére és a homokjára.
" Elkészült a nagy mű igen"...
azt hitted, pihenhetsz, de nem
homok van a gépezetben,
nem figyeltél (most sem) a lelkemre,
mert azt pokol s menny uralja...
rád dől az egész
mert én nagyon vágyom végre ki a szabadba...
Steel2013. szeptember 20. 11:59
Köszönöm, vittem is :)
Mamamaci402013. szeptember 17. 19:55
Miki, Sea köszönöm!
Törölt tag2013. szeptember 17. 16:05
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2013. szeptember 17. 15:05
megértelek, Mamaci40
Mamamaci402013. szeptember 17. 14:50
Jolán, Éva köszönöm!
Persze hogy szabad, Steel!
Steel2013. szeptember 17. 13:03
Ez igen!
Kemény, tiszta sorok bizony.
Elvinném a kortárs kedvenceim közé, ha szabad Mamamaci.
pauleve552013. szeptember 17. 11:58
Macikám, úgy tapasztaltam, amikor sikerül megbocsájtani, a fájdalmas emlékek érzelmi töltése megszűnik. Már nem bántanak, semlegesek lesznek. Így talán a felejtés nem is annyira lényeges a megbocsájtás után.
Első körben a megértés segít a legtöbbet. Akit megértesz, azzal már tudsz együtt érezni és amikor látod, hogy a maga módján ő is csak egy szenvedő ember, akkor más lesz a kép...
És persze ezt az egészet NEM az ő kedvéért csinálod. Az ember mindig önmaga kedvéért bocsájt meg a másiknak. Csak így lehet túlélni...
/Bocsánat a kéretlen okoskodásért :-))/
Molnar-Jolan2013. szeptember 17. 11:51
húú, de kemény!
Mamamaci402013. szeptember 17. 11:49
köszönöm Éva!
pauleve552013. szeptember 17. 11:45
Ó, ez nagyszerű lett... szabadítsd fel magad!
Mamamaci402013. szeptember 17. 11:41
valaki azt mondta nekem egyszer, megbocsátani lehet, felejteni nem...melyik felét is...hogy antidepresszánst szedek, mert itt a nyugalomban túlnőnek rajtam a szorongásaim és a félelmeim...főleg apám jóvoltából kaptam... másrészt, ha kicsit nem figyelek, akkor most nem jó kis békés barlangom van...hanem elváltam volna egy diplomástól...és anyámék évekig dicsekedhettek volna a diplomás vejjel...bocsi...én tudom az adjon Isten - fogadj Istent...és hogy a kölcsönkenyér visszajár...
Persze Era:)
Miki, ez nem rébusz ez a fél életem...:(((
Mikijozsa2013. szeptember 17. 09:37
ez az egész egy rébusz, vagy mégsem? Egyszer megfejtem azért
Pera762013. szeptember 17. 07:39
''s ez mégsem a Déva vára (inkább a kínai Nagy Fal),''
Mosolyoghatok azért, ugye? :)
skary2013. szeptember 17. 06:36
mama...a megbocsátás misztériuma jóááám :)
Mamamaci402013. szeptember 17. 05:56
így van Erika, köszönöm!
BakosErika2013. szeptember 17. 05:45
Macika....
A vers jó, az érzés nem.
Szebb napokat neked.
Mamamaci402013. szeptember 17. 05:41
nem kicsit... s nem véletlen:(((
skary2013. szeptember 17. 05:33
mama..te nemvagykicsitvéletlengonosz? :)
Mamamaci402013. szeptember 17. 05:32
most már én is...ráborul a Nagy Fal???? még az ő logikája sem elég...tudod...a bumeráng...:))))))
skary2013. szeptember 17. 05:21
szögényasszonyt..má ténylegsajnálom :)
Mamamaci402013. szeptember 17. 05:20
áááááá....nem iiiiissss....majd most fog....:))) de nem inni, hanem szívni...egyelőre anyámat tegnap kizökkentettem a nyugalmából...nem vagyok telhetetlen...hihi...
skary2013. szeptember 17. 05:15
beszének valami hormonzavaros anyamedvérűűű...vértiszikaztrebesgetik :)
Mamamaci402013. szeptember 17. 05:14
kint volt...de elszaladtak...nem értem...miért????:)))
skary2013. szeptember 17. 05:00
kint vót a katasztrófavédelem? :)
Mamamaci402013. szeptember 17. 04:59
ja...chili...:))
skary2013. szeptember 17. 04:58
babvóóth? :)
Mamamaci402013. szeptember 17. 04:57
szia Bea!
Levettem, de még csak megmozdítottam...már volt egy kisebb robbanás...:))))))))
skary2013. szeptember 17. 04:44
vödd lé a tetőt mama :)
beam2013. szeptember 17. 04:43
Puszim mama..