Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
ElgondolkodtatÓ
Mamamaci40• 2021. március 10. 17:41 • olvasva: 194
Az első találkozás is ledöbbentett,
köszönés nuku, kéz kinyúl előbb
a csekkekért, elveszi a pénzt, egy
a tálcán marad... a szemem szikrázik
és káprázik egyszerre, óvatosan
nyújtom, ki kapja a kezemből, síri
csend, én köszönök magamnak.
Hétfőn sztori majdnem ugyanez, de jut egy
unott viszlát, miközben ódákat zengek
magamban a családfájáról, megjelenik
egy kép lelki szemeim előtt.
Páromtól kér húst valaki, s ő üzen
szemmel csendben amonnan,
Nézd már meg magadnak az árát,
.....!
Állítólag a postás hölgy csak ideig-
lenesen lesz nálunk! De úgyis jön
másik, csak reménykedem, hogy
ugyanez a széria....
Mamamaci402021. március 11. 12:46
@Mikijozsa: köszönöm szépen
Mikijozsa2021. március 11. 10:14
szép lassan elfekejtjük emberséges szokásaink, nagyon igaz
Mamamaci402021. március 11. 10:11
@skary: miért fárasztaná magát, én meg imádok becammogni az értesítőkkel...
skary2021. március 11. 06:57
nálunk mindig új postás van...és nem csönget kétszer..max kidudál a kocsibúúú :)
Mamamaci402021. március 10. 21:58
@kevelin: az... szó szerint, a másik ablaknál a fiatalabbak fekete boszorkány legalább mosolyog... bár nála meg bűvészet, amikor nagyobb összegből kell visszaadnia, kritikus lennék? A központ illetékes részében 8 évig dolgoztam én is utánuk.
kevelin2021. március 10. 21:45
Pènznyelő automata