ElgondolkodtatÓ

Mamamaci40•  2021. március 10. 17:41  •  olvasva: 51

Az első találkozás is ledöbbentett,

köszönés nuku, kéz kinyúl előbb

a csekkekért, elveszi a pénzt, egy

a tálcán marad... a szemem szikrázik

és káprázik egyszerre, óvatosan

nyújtom, ki kapja a kezemből, síri

csend, én köszönök magamnak.

Hétfőn sztori majdnem ugyanez, de jut egy

unott viszlát, miközben ódákat zengek

magamban a családfájáról, megjelenik

egy kép lelki szemeim előtt. 

Páromtól kér húst valaki, s ő üzen

szemmel csendben amonnan, 

Nézd már meg magadnak az árát,

.....!

Állítólag a postás hölgy csak ideig-

lenesen lesz nálunk! De úgyis jön

másik, csak reménykedem, hogy

ugyanez a széria.... 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402021. március 11. 12:46

@Mikijozsa: köszönöm szépen

Mikijozsa2021. március 11. 10:14

szép lassan elfekejtjük emberséges szokásaink, nagyon igaz

Mamamaci402021. március 11. 10:11

@skary: miért fárasztaná magát, én meg imádok becammogni az értesítőkkel...

skary2021. március 11. 06:57

nálunk mindig új postás van...és nem csönget kétszer..max kidudál a kocsibúúú :)

Mamamaci402021. március 10. 21:58

@kevelin: az... szó szerint, a másik ablaknál a fiatalabbak fekete boszorkány legalább mosolyog... bár nála meg bűvészet, amikor nagyobb összegből kell visszaadnia, kritikus lennék? A központ illetékes részében 8 évig dolgoztam én is utánuk.

kevelin2021. március 10. 21:45

Pènznyelő automata

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom