Életmese ingyen

Jó fogás volt a jófogáson, tegnap délután kirándultunk. Nosztalgia, azt sem tudtam merre nézzek, modern szín-észetet nézzek vagy emlékezzek. Dunaharaszti, ismeretlen ismerős helyszín, kicsit felnéztem az M0-ás hídról néztük a tüzijátékot, úgy majdnem 20 éve augusztusban. Ingyen elvihető bútor, a házaspár elképedve bámul, a családom ketten a szállító csapat. Régi ház, kedves hangulat a nyári konyhába még bejutok, de a nagy ház vagy 8 lépcső boldogság, maradok lent inkább. Az ajtó nem járható, marad az ablak, és megüti fülem, nem kár a virágért, pedig a takaros udvar már húsvétba fordult. Találkozás a cirmossal, igen kedves jószág, de néhány lépésnyiről már nem vagyok szimpatikus, megérzi rajtam a kutyaszagot.
Néhány percben egy élet, s döbbenet, anyám két hónapja halt meg, 3 hétig volt otthonban, és feladta, de érti...fizikailag nem bírtam. Változott, olyan volt már, mint egy három éves, éjjel-nappal nem ment...érti? Értettem, nagyon is, két nap kellett, hogy ezt megírjam. 
Láttam a pohár-áriát az arcon, s azt hogy lassan éled a lelkiismeretfurdalás...aztán, hogy hogyan lesz a tovább? Bízni kell, s talán a lánya majd, ő bírja majd tovább.
Hazafelé, még a jótékony sokkomban Ildit sokkolom, őt kitettük, csajos program, anya nézz, majd hátra, nehogy az asztal elmaradjon féluton, szőke vagy?nem a sminktükrön....a visszapillantón, vigyorgok kajánul, nem szőke vagyok, de pihenni a zseninek is kell...aztán kell majd egy nap mire lelkem megbírkózik a történtekkel.