Egy vásárlás margójára

Gyömbér ízű üdítőital, áll a címkén, ebből a vásárlásból kimaradtam, a parkolóban őriztem a macimobilt a Lidl előtt, párom nyugodt szívvel hagyta benne a kulcsot, mire tüneményes gyermekünk puszta szeretetből megkérdezte: - Nem félsz, hogy anya elmegy vele? Kaján mosolya ismét feltöltött mint annyiszor, és biztosítottam, hogy talán a villanyoszlopig, ami ott állt majdnem a kocsi előtt. Míg ők bent válogattak, én csatába kezdtem egy Füles-rejtvénnyel, és nyertem.Indulás haza, kipakolás, és igaziból akkor láttam meg a kecses formájú pet-palackot, és keltem gondolataim szárnyára, vissza legalább sőt több mint három évtizeddel, amikor még béke volt otthon az olajfák alatt, hogy látszatra vagy sem, nekem még nem jött le ezidáig sem, de nem az én dolgom. Viszont itt már a hely szellemével, össze tudom kapcsolni az elszakadt szálakat. Abban a békeidőben több nevem volt használatban, apu részéről, a mindenkori "anyádszentségit" csak később született. Akkortájt a Cangejos Gyömbér-ke becenevet viseltem büszkén. A cangej azaz a kerékpár, egy ideig életem része volt, aztán jött egy költözés a tárgy ott maradt, éles szemű unokatesók prédájának, majd visszakapod...még mindig várom.

A Gyömbér pedig, az akkor kapható üdítő volt. Akkor még tökéletesnek látszott a családi kör, azt hiszem akkor született lelkemben a  hatalmas szeretet, ezért kellett még pár évvel visszább Emőkét sürgősen hazahozni a kisdobostáborból mert első éjjel már hiányolta Mamicikát, Anyucikát és Apucikát, utóbbi kettőt még most is, de ez egy másik történet.

Vissza a jelenbe, új jövevény érkezett a családba, születésileg mérges, úgyhogy óvatosan bánok vele, átültetve még szebb dísze a nappalinak. Reményeim képe, az aszparágusz. Amikor születtem, ültettek egyet, 11 évig bírta a létezést és elpusztult, kb. utána kezdődtek a család problémái is. Most próbálom visszaállítani a kiakadt fogaskereket. Nyugalmat ad a kék szoba, a csend, s az újrakezdés lehetőségének új boldog élménye.