Csak két boríték

Van a lelkemnek egy nagyon pici szeglete, mindig ugrásra készen, hogy segíthessen, éberen figyeli a "bajba jutottakat". Maga a segítés is öröm, de ha hasznom is származik később belőle...tisztázom mindjárt, nem ok-okozati nálam az összefüggés, tehát nem azért segítek mert valamit várhatok, hanem csak úgy a Jóisten nevelhetett rá, hiszen anyámék nem ilyenek.
Papamaci dolgozik, Ildi évzárón van, úgyhogy ilyenkor univerzálisan a két rozzant lábammal taposok bele a napba.
A szokásos vásárlás, amit a világ kincséért sem tudok megszokni, hiszen párom munkahelyeinek köszönhetően, én tényleg csak kenyérért-tejért jártam a boltba. Mindegy, szeretem addig is emberek között vagyok, és gyűjtöm az írnivalót meg az élettapasztalatot.
Kétségbeesett arcú nő áll a boltban, neki boríték kellene azonnal. Tanácstalan tekintetekkel találkozik csak, hiszen a két "százas" sincs vasárnap nyitva, és a boltban sincs.  Elmondhatatlan elkeseredés daccal együtt párosul szemében, és ez nagyon szimpatikus, valami nagyon komoly dologra kellhet neki. Felajánlom a két darabot, szemében hatalmas a hála, s bár nem akarok pénzt elfogadni érte, hiszen hazahoz a boltból, mégis aprót nyom a kezembe. Kiderül fia-férje vesz nálunk tojást, de most már más itt összeköt bennünket. A kocsi hátsó ülésén két gyönyörű csokor, akkor értettem meg a borítékot:))