Borogatás

Képzeletbeli ring, a piros sarokban Én vagyok, ...le a bundát! - szóltak rám,így kívül-belül fázom, a fekete sarokban kárörvendő arccal röhög ki, és

félelmetesen közeledik az Élet, könyörtelenül sorozni kezd, de előbb megint

és újra, megtervezett forgatókönyv szerint, dob egy koncot, olyan mint lázas 

beteg ember ajkára egy csepp hideg víz.

Két év, és három hónap után!!!! végre megérkezik a levél, benne

a további sorsomat eldöntő időponttal, ki kell töltenem egy kérdőívet,

természetesen nem megy "gépiesen"...adatok, betegség, kezelés, 

iskola, szakképesítés...

majd, mintha a nagykést forgatnák bennem...

melyik munkakörömet tudnám 4 órában ellátni...darabka-maradék szívem

szerint akármelyiket, de nem tudok sokáig ülni sem, állni sem..., menni sem...

mostanában az izomgörcsök miatt feküdni sem...

14.-én fél 10-kor várnak Kecskeméten.

Menekülök...valahogy csak kibújok a rám boruló dolgok alól...megkeresem

a saját Napom fényét...

tegnap délután korábban kapcsoltam vissza a tv-t a Szomszédok előtt,

de éppen idejében ahhoz, hogy hallhassak néhányat Béres Ilona csodálatos

szavalataiból...mintha beszélgetne...gyönyörű volt...

ma reggel... tegnap elfáradtam nagyon..."lustálkodok"...és lélekkényeztetésen vagyok,

Szomszédok ismétlés előtt, Másfél millió lépés Magyarországon, ha úgy sikerül

örömmel nézek bele...

Szatmárcseke, a stáb megkoszorúzza Kölcsey sírját és elénekli a Himnuszt,

majd megtudom, hogy ott van az egyetlen temető, ahol fából van kivágva a fejfa,

és nincs egyetlen sírkő sem...tetszik a megjegyzés, hogy bár nem engednek

sírkövet, de a művirágkoszorúk látványa lohasztó kicsit.

Keresztrejtvény Nők Lapjában, mintha saját gondolatom lenne,

dehát én nem tudom ilyen szépen megfogalmazni...

"Én csak akkor tudok szabadon repkedni, ha van egy fészek, ahol biztonságban

landolhatok" (Zorán)

még jó, hogy összetudom szedni az apróságokat, építek egy kaleidoszkópot,

szeretet a ragasztóanyag, és ez a lélekborogatás.