Azt mondta az anyukám...

hogy akkora egóm van,
mint egy elefántnak,
kutattam erre,
kerestem arra,
tekintgettem felfelé-lefelé
de nem találtam csak
egyetlen pici szürke egérkét.

Istennek hála, többet tudok
befelé fordulni, csendességben
lelkemben kutakodni,
hajnalban az igazira találtam
se nem egér, se nem elefánt,
csak mosolyogtam könnyeim között,
végre egy igazi újszülött.

Aztán jött a reggel, a szokásos csata,
falrahányt borső az összes szavam,
elbújt újra az egóm, lelkem elrejtette,
remélem nem lesz sokszor rejteke.

Aztán elindult a mezítlábas angyal,
megtépázott bensővel ahogy szokás,
itala könny, kenyere lemondás,
de tudom nemsokára
nem lesz hiába minden szó,
jön még kutyára teherautó:)
a jámbor, külső hatalmas vihart takar,
változatos a műsor, jégeső, zivatar.
Én tudom csak csendem titkát,
de ha jön az ádás fusson ki merre lát.