Az én ókutam

Nem volt telerakva kaviccsal és kőből volt, mellette stander, páromnak kútgyűrű. Ne menj közel hozzá - beleesel - lehet ezért nem esett sok tervem kútba. S ha valaki kútba ugrott, szépen megtanultam, hogy ne ugarjak utána. Abigél évek óta szólongat, de most érzem kalandra hív, éreztem mindig valahol több mint egy regény. Életet rejt sőt, Az ókút az én életemet is rejti nyomokban, meg is írom majd szépen könyvalakban. S nem számlálok én sem, hanem minden fejezet egy darabka magamból, a címe nem titok Nyitott ajtók, és valahol mélyen a mindenek alatt elindul egy újszülött gondolat, amely szépen nagyon lassan hangot kap, de nem időre, mert az van nekem bőven.