Az első bál

Ildi átélte, mi túléltük. Azt mondta tegnap, babonából nem tesz fel képeket, gondolom majd ma fog. Segítettem neki a készülődésben, keresztlányunk fésülte, sminkelte, öltöztette. Aztán végre 5 után elindultunk vele a suliba. Letettük, az elkövetkező pár óra úgy elment valahogy. 10- kor telefon, még maradna. Szokásos "munkamegosztás", én morgok...Isten lássa lelkem, nem a "maradás" miatt, dehát ma megint hajnalban kellett kelni. Közvetítek...ő kérdezi mikor jöjjön, apja mondja ráér...én meg csalogatom le az idegeimet a plafonról.

Telefon le, morgás tovább...hiszen várni kell a hívását, és még nem is alhatok el rendesen, hiszen segíteni kell neki levetni a báli ruhát. 

Egyszer csak a párom már nem bírja tovább...megjegyzi pont olyan vagyok, mint a szomszédban a sógor, náluk ő volt oda amikor a kamasz gyerekeik buliztak. Tudtam én...hogy ilyen leszel...mondta még, mire én...szülnének csak a fiúk gyereket, majd megtudnák....na ja, de náluk a Gyuri volt oda amikor a három gyerek bulizott.

Végül is, kis idő múlva telefonált Ildi, az igazgatónő rájuk parancsolt, vége a bálnak.

Jól érezte magát a lányunk, én meg megfogadtam többet nem idegeskedek, ha elmegy...dehogynem:)))))