Az élet misztériuma 4.

Canossát járok ha kell, akár darócban, és hamuval a fejemen, de napi viszonylatban rengeteget ülök a gép előtt. Itt belevetem magam a Barátságba, és sokszor szívesen leskelődök, ki bújhat új-ismeretlen nicknév mögött, az ismeretlen ismerősök pedig, sokszor együtt könnyezik a lelkem bárkivel, vagy éppen egy jó hír dobja fel az én napomat is. Reggel elküldtem a Benedek Elek meseíró pályázatra A kis fenyőt, pontosabban, netbubus küldte el. Aztán átnézek a fészre, és itt jön a csalamádé, osztok-szorzok időt, mit osszak meg magamból, vagy vigyek tovább, mégis és mégse, jaj már megint szegény kutyus, a halálbüntetés kevés érte. Viccet is, mert az is kell mindig, de nem érdekel, ki mikor megy wc-re. Ezüst holdas is lettem, és Bábeli könyvtáras is, napok óta selejtezem a blogomat, van ami odakerül, még nem értem 2011 végére, ami pedig megmarad a mérlegen, természetesen főoldalas lesz!!

Kösztöntök nevet és születést, és osztok bármit, amit fontosnak tartok, egyébként is.

Most legutóbb, megint csatlakoztam, gyűjtök kupakot, kicsi szöszke lány műtétjére, és nem gondolok bele, hogy micsináljon az oep...  Szombat délelőtt hallottam a rádióban a riportot, üzenetet hagytam, és jólesett, hogy visszahívtak kétszer is, de másodszorra már rátaláltam a gyűjtőpontra Solton, augusztusig kell két kamionnyi kupak, s egyrészt sugárzik a lelkem hogy segíteni tudok, tavaly ilyenkor is megtettem, másrészt...és DE!!!

Aztán, látok egy képet, a kicsi lányt, felette az írás két hónap után a másik nagypapa is kézbe merte fogni az unokát:) emlékszem, nekem is voltak problémáim, számtalanszor hallottam, nyugodtan fogd meg, hidd el nem törik el...