Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A természet ajándéka
Mamamaci40• 2012. május 6. 21:22
Csak úgy kint, néhány lépésnyire a víztől. Szótlan percekben imádkozó lelkünket ilyenkor töltheti meg igazán hittel a Mindenség. Nincs más, csak mi és a csend. Nem kellenek szavak, hiszen templomban sem szokás beszélgetni.
Én a gondjaimat az elemek gondjaira bíztam. Az öreg Duna elvitte a hátán, amit megmaradt, de a Nap fénye megperzselte, a szél elfújta, ami maradt vitte a víz.
S maradt, maga a csoda. A villódzó fények a folyó tükrén, mint egy vizi-tüzi játék. Közben a szél csendesen suhogott mellettünk, s amerre néztünk maga a természet tökélye...pedig megint csak itthon voltunk.
Mamamaci402012. május 7. 19:24
Azt nem is engedem Kicsikinga, arra szükségem van mint a levegőre!
Kicsikinga2012. május 7. 15:51
Egy valamit nem tudott elvinni a víz, a szeretet békéjét!
Mamamaci402012. május 7. 14:01
skary, kalitka, Attila köszönöm!
kalitka2012. május 7. 11:37
...és a gondokból lesznek csodák, ha megakarjuk látni...
Olyan szépen megírtad.
:)
Törölt tag2012. május 7. 11:26
Törölt hozzászólás.
kalitka2012. május 7. 11:11
''megint csak itthon voltunk.''
:))
A legszebb szigete a világnak, főleg, ha ennyi szépsége és békessége van...
Ölellek.
skary2012. május 7. 05:58
ja :)
Mamamaci402012. május 6. 22:35
Köszönöm Juli!
juli482012. május 6. 22:30
Szép, gondűző kirándulástok volt. Nem a cica, hanem a víz vitte el a gondokat... Nagyon szépen megírtad.
Mamamaci402012. május 6. 21:41
Köszönöm Vitorla!:))
Törölt tag2012. május 6. 21:29
Törölt hozzászólás.