A mai nap ürügyén

Akárhogy is induljon az év, a március nekünk mindig vidámságot hoz, szűk családi és tágabb rokoni körben is. Én nyitom, és én zárom. De ne siessünk előre. Az első névnapos, életem főműve szó szerint, szerelmünk gyümölcse, Ildikó. Hivatalosan, és már meg is köszöntöttük. Amúgy, Mókuska, apám valamikor nagyon régen ígért nekem egyet, de csak ígért. Aztán lett nekem, és megírtam egyet, tudom még adós vagyok két folytatással, de ami késik, az sosem siet, mint tudjuk. Álljon itt egy aranyos történet. Valamikor, tizenévvel ezelőtti. Vettem a sarki kisboltban a szokásos péksütit és kakaót, és indultam befelé az iskola elé egy téli délutánon. A boltos, Ági, jó ismerősünk is lett, kérdezte, hová készülök. Mondtam, Mókusösszeszedőbe, mosolyogtunk. Egyszer csak, a néni, aki addig nêzelődött, hirtelen kővé meredt, óvatosan rám pillantott, majd halkan megkérdezte: Ágikám, hová megy a fiatalasszony? Ő meg a világ legtermészetesebb hangján tudatta vele, hogy úszni jár a lányom és megyek elé. Ilyen szépen beszél a lányáról? kérdezte már ő is kedvesen.