A kutyafáját!

...avagy milyen sokféle a szeretet nyelve. Reggeli kutyasétáltatásaink szertartással kezdődnek. Maximus a pincsi elfogadott, és megsimogathatom a fejét. Eléggé összebarátkoztunk, korábban nem rajongtam a pincsikért, de azt hiszem jövőre nekem is lesz egy, már ha. Nala hagyja. Kompromisszum magammal, inkább szomszédolok mértékkel, mert nem szeretem az udvarias elzavarást. A kiskutyát ölbe vehetem de egy idő után leteszem ha már túl nehéz. A minap is szemrehányó tekintet volt a jutalmam, majd teljes természetességgel ráült a papucsos lábamra, s üzente gyönyörű barna szemével, nekem itt is jó csak bírjad. Más. Pár perce értem haza, míg bíbelődtem kizárni a bejárati ajtót. Nala megnyalta a kezem. Szaffi pedig a ferde lemeztetőről rám nyávogott. Lefordítottam, ez a szia!