Köszönöm Nektek, hogy megtiszteltétek az én gyászomat is. Hálás vagyok!
Gyönyörű verseket írtok, amiket könnyezve olvasok, de ez így van jól ilyenkor, így természetes, azt hiszem.
Sokszor gondolok arra, hogy a temetőbe mennyi gondot, mennyi bánatot, bajt viszünk, és ''ők'' mégis csendben és türelemmel hallgatnak minket, akik még halandók vagyunk, de ők már örökké élnek...
Békéjük és nyugalmuk maradjon meg a lelkünkben, akkor boldogabban élhetünk és azok, akiket féltünk elveszíteni!
Szeressük egymást addig, amíg csak lehet, és segítsük, ha bajban van, legyünk támasza az elesettnek, hogy fel tudjon kelni, legyünk mosolya a szomorúnak, ne szomorkodjon a szíve-lelke, mert talán az a kis időintervallum nem is elég ahhoz, hogy helyrehozzunk hibákat, hogy elérhessük a megbocsátást annál, akit megsértettünk, vagy megbántottunk, hogy ne álljon meg félúton egy ölelni akaró kar, és soha ne habozzunk az első lépést megtenni!

Szívből és szeretettel, mély tisztelettel simogatom meg fájdalmatokat, együttérezve Veletek, mindenkor, mindenben!

Még egyszer köszönöm szépen azt a szép csokrot, amit letehetek a sok sírkőre, ahol az elhunytjaim fekszenek.
Isten áldjon meg Benneteket!

Steel2013. október 29. 08:17

Kingácska, itt is gyönyörű ez a néhány sor,
és elmond mindent, amit nehéz kifejezni.

judit.szego2013. október 29. 07:31

Igen Kingám! Csodáaltosan megfogalmaztad! Ölellek!

beam2013. október 29. 04:42

Igen..

Mamamaci402013. október 28. 20:32

"Ők örökké élnek..." igen...ölelésem Kingácska!

Törölt tag2013. október 28. 19:48

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. október 28. 17:19

Törölt hozzászólás.

Napsugar06072013. október 28. 17:11

Kingácska- bölcs gondolat, mert így igaz!

skary2013. október 28. 17:01

jah

Kornelia782013. október 28. 16:47

Ez nagyon érdekes gondolat, hiszen igaz!
Te mesterien megfogalmaztad!