Két tűz között...

Kicsikinga•  2018. március 15. 13:18

Kedves Kis Társaim!

Ma, azért szólok Hozzátok, mert már nem bírom a szörnyű zajt, amit most már két helyről kell viselnem.
Eddig "csak" fentről, pár napja már az alattam lévő kiadott lakásból is kapok , ami miatt lehet, hogy feladja a szívem, ugyanis a csendet preferáló, tapintatot, és segítőkészséget, jóindulatot, jóhiszeműséget fontosnak tartó énem, lelkem, nem tud megbírkózni mindazzal, ami a nyegleség a közöny, a rátartian bántó egoizmus.
Nem tudok úgy élni, hogy már reggel szól a dob és a basszus ( nekem az nem zene), olyan hangerővel, hogy a dobhártya sérül, és az ordító beszéd (?).
Remeg a kezem, és sírva gondolok vissza azokra az időkre, amikor a gyönyörű verseiteket mondhattam föl, még ha nem is jól, vagy helyes interpretációval, de szívvel és szeretettel.

Nem maradt semmim sem már.
Éjszaka sincs nyugalom, aludni már elfelejtek lassan, és ezért már degradálódtak a napjaim a túlélés szintjére.

Nem tudok kiabálni, mert halk a hangom, de a könnyeim ordítanak.
Látjátok, azok még megmaradtak nekem...

Azért írom meg ezt Nektek, hogy valóban nem bírja a szervezetem, és nem tud menekülni, tehát a tehetetlenség, a kétségbeesés vette át az öröm helyét.

Bocsánatot kérek szépen, ha nem tudok annyiszor írni egy-egy művetek alatt, de olvasok, OLVASOK, MINDIG!

Kapaszkodom Belétek.

Isten áldjon meg Mindnyájatokat!

Az elmém és a szívem őrzi a szép verseket, ami nekem boldogság volt.

Tudjátok, hogy soha el nem hagyom ezt az oldalt, és ahogy eddig sem, úgy most sem megyek soha másikra, még egy pillanatra sem. Itt maradok, amíg élhetek.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Kicsikinga2018. március 19. 14:33

@montor:
Köszönöm szépen, hogy ilyen kedvesen szóltál, drága Eszter!
Nagyon jólesett!

montor2018. március 19. 10:48

Borzasztó lehet mások dübörgő életvitelét elviselni azoknak, akik a csendet, nyugalmat szeretik. Akár postaládájukba bedobhatnád ismételt kérésedet. Ha nem változtatnak, ellenségesen reagálnak és minden jó szándék kiveszett belőlük, nincs más mód, mint mégis bejelenteni az önkormányzatnál.
Drága Kinga, ők nincsenek tekintettel rád, Te csak a nyugalmad egy részét követeled vissza. Nem kell mindent elviselni!
Ölellek, bárcsak tudnék segíteni! Szép és nyugodt napot!
Eszter

Kicsikinga2018. március 18. 15:54

Nagy örömmel mondom el Nektek, hogy a szívemre hallgatva lementem az új lakókhoz, és kértem, hogy legyünk jó szomszédok, és most boldog vagyok, mert tudom, hogy így lesz!
A föntiek, azok menthetetlenül bosszúállók, és szívtelenek, tehát a két tűzből egy maradt, ami fölér sokkal!

Kicsikinga2018. március 17. 12:29

@Irena:
Tudod, drága Irenám, amikor elindultam, hogy megteszem, ott el is sírtam magam, és visszakértem a papírokat.
Nem tudok megváltozni, úgy tűnik.
Szomorúságot okozott, álmatlan éjszakákat, amikor szóltam.
Most is könnyes szemmel írok, és köszönöm szépen a kedves együttérzésedet!

Tudod mit szeretnék mondani Neked, azt hogy próbáld meg eltenni a kis tálkáját, és a játékait egy szép kosárkába, és tegyél egy fotót ki a szobádba, elképzelésed szerinti helyre.
Amikor én elhatároztam magam erre a lépésre ( sok év után ), akkor nagyon sírtam, de azóta, már sokkal könnyebben beszélek Hozzá.
Próbáld meg, próbáld meg, és én szívből segítek Neked!

Irena2018. március 17. 10:07

Tiszta szívemből kívánom,hogy oldódjon meg ez az életedet megkeserítő probléma.
Jelentsd fel őket az önkormányzatnál.
Kell,hogy intézkedjek,kimenjenek.
Nem értem,mert hallottam olyanról is, hogy a rendőrök mentek ki,és ott helyben csekket nyomtak a kezükbe, mert hangosan hallgatták a zenét. Úgy tűnik pofára megy. Az önkormányzat viszont köteles intézkedni.
Ölellek.
Irena

Kicsikinga2018. március 16. 12:18

@Mikijozsa:
Ahogy mondod, kedves Miklós! Bizony rémisztő, és már annyira, hogy megbetegedtem. A füldugót már próbáltam, de annyira zavart, ugyanis azon keresztül is áthallani mindent.

@dreaming58: Tudom Évikém, és köszönöm szépen! Bár úgy lenne, igen!

@Bugatti350: Köszönöm szépen, kedves István! Látod, már sírok is, mert most jöttem haza , és már nem úgy, ahogyan az volt, régen!

@merleg66: Erről van szó, pontosan erről, kedves Gábor!

@Voros.Villo: Nem egykönnyen adom fel, az nem jellemző rám, mert százszor is újrakezdek, és újra, de ez már felőrölte az erőmet.Kedves Tőled, hogy hozzám szóltál.

@Eleonora:
Hú, már alig tudom visszatartania könnyeimet, és ráadásul szégyellem, hogy ilyen problémákkal terhellek Benneteket, de mint mondtam valamikor, ez az én kis "kamrám", ahova minden gondomat be tudom tenni, és még könnyebbé is válik, a segítségetekkel! Köszönöm szépen, drága Eleonórám!

@Törölt tag:
Drága Máriám, sajnos a mai világban a közöny akkora, hogy elképesztő.
Azok az emberek, akiket személy szerint nem érint, hallgatnak, és élik az életüket, "természetesen nagyon együttérzünk, kedves Kinga" módon, de amikor aláírásra kerülne a dolog, hirtelen elfelejtenek mindent, én meg nem vagyok az a típus, aki koldul az igaz szóért.
Köszönöm szépen, hogy olyan messziről is gondoltál rám, és szívből örülök, hogy Nektek megoldódott a problémátok!

@Susane: Ez volt az első lépésem, de sajnos azt a választ kaptam, hogy menjek az önkormányzathoz, és tegyek panaszt.

@Steel: Drága Steel, köszönöm szépen a csodaszép lelked szavait, és azt is, hogy "elhívtál" Hozzátok, ugyanis ott éreztem magam, és úgy hallgattalak, hogy még a hangodat is hallottam.

Ez a ház, ahol élek, sokáig egy visszafogott, "normális" , csendes, békés lakhely volt, viszont az egyetemek közelsége, sokasága, rengeteg embert hozott, és a régi lakók hatalmas összegekért eladták a lakásukat a befektetőknek, akik hármasával vásároltak föl mindent, és "újították" föl, nagyon sok esetben, csak tessék-lássék módon.
Így az alattam lévő lakásban is egymást váltották a bérlők, de mindig csend volt, és normális élet.
Akik most jöttek, azt én még leírni sem tudom, hogy mit csinálnak.

Egyszer valahol olvastam azt a kifejezést, hogy "tucc-tucc zene" , és én ennél jobbat nem tudtam volna soha kitalálni, mint titulus!
A gyerekekkel úgy ordít az édesanya, hogy összerezzenek, és közben ordít a zene is, és még sokan mások.

Úgy remegnek a kezeim már, hogy a leves lecsúszik a kanálról, és annyira el vagyok keseredve, hogy én, aki soha egy jaj szót, vagy panaszt ki nem ejtettem, most csak beszélek, beszélek, föltartalak Benneteket, a végtelenségig.

De jó lenne visszamenni a múltamba, Istenem de jó lenne!
Tudom, hogy nem illik ilyent kérni, de esedezem, hogy nyerjek a lottón, és el tudjak menni innen, talán oda, ahol még élhetek egy kicsit!

Szépséges, csupa mosoly gyermekeid fotóit mindig megnézem, és látom a szemükből sugárzó, csodálatos szeretetet, a családi békét, és azt a gyönyörű boldogságot, amit a verseidből már jó régen ismerek!
Szívből kívánom, hogy soha ne legyen másképp!

Szeretettel köszönöm, hogy időt szántatok rám, Ti Kedvesek!

Legyen szép, és kellemes hétvégétek, és ne haragudjunk a télre, hogy még visszajön egy kis időre, hanem örüljünk, hiszen a szép fehér hó, egy kicsit lehalkítja a világot.

Talán.

Steel2018. március 16. 06:29

Drága Kinga!

Te egy végtelenül jó lelkű ember vagy, a jósággal ma sajnos visszaélnek, kihasználják. Semmiképp sem szabad hagynod, mert rámehet az egészséged, hiszen nem tudsz pihenni! Mélyen együtt érzek Veled, Te angyal szívű, és hidd el, nem vagy tehetetlen!

Mi ikerház-szerű sorházban lakunk, falu és családi ház, kettő egybe építve vékony fallal elválasztva, szerencsére csak egy falszomszédunk van így, aki hála az égnek bár imád bulizni, de tekintettel van ránk, a gyerekekre, (a kicsi fiam auti, és nem is bírja a hangos zenét, kiabálást, bármi ilyet) ő elmegy, ha bulizni akar, nem itthon teszi azt. Nekünk két háznyira van egy szomszéd, ismerem is őket, akiktől zeng az utca rendre, egy hónapban kétszer háromszor minimum. Döng a zene, ahogy belefér...így persze a fal is jó néhány háznál, nálunk is, a gyerekszoba pont ott van. A házunk le van szigetelve valamelyest, és persze másabb mégis így, mint panelben, én, hogy tudjon aludni a gyerek, másik monoton zajt, ventilátor pl iktatok be ilyenkor, az elnyomja annyira, hogy pihenni tudjanak, úgy legalább tudnak azért aludni, olvastam régebben, hogy a monoton hang, segíthet a gyerekeknél, így alkalmaztam. A mi szomszédaink, ezek a kedves egyének is tojnak mindenkire, rendre bejelentik őket, csak sajnos jóban vannak a körzeti rendőrrel, így egy ejnye bejnye aztán megy tovább minden...Én már inkább nem is szólok, egyszer tettem, akkor is nekik állt feljebb.

De panelben ott ez más, amikor ilyen a szomszéd, amit leírtál. A csendháborítás már nem csak este nyolc vagy tíz után van érvényben, hanem az új törvény szerint bármikor! Bármikor napközben is, amennyiben az otthon nyugalmát megzavaró tevékenységet végez a szomszéd, be lehet jelenteni. Komoly bírságokat is adnak érte. És amit ott Veled művelnek, már azt gondolom így olvasva is, bőven kimeríti a csendháborítás fogalmát. Ha beszólsz a rendőrségre, kötelesek kimenni, és ki is mennek. Ha többször kell kimenni, akkor megbüntetik őket. Amennyiben ez sem elég nekik, a városi önkormányzatnál is lehet jelenteni, ott már komolyabb, akár száz kétszáz ezres bírságot is kiróhatnak rájuk.Elkobozhatják a zene cuccot is tőlük, ezt rendőrtől tudom.
Semmiképp sem szabad Neked tönkremenni ebben! Aki közösségben él, és rendre ott élünk azért, legyen az falu, város, pláne társasház, panel, ott igenis tekintettel kell lenni másokra, és ők nincsenek. Mi innen támogatunk, és remélem akad aki a házban is melléd áll, de jelenteni kell, és nem szabad tűrni, mert tönkremész ebben. Szeretettel küldök erőt, és sokat gondolok Rád.

Törölt tag2018. március 15. 22:07

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2018. március 15. 22:02

Törölt hozzászólás.

Eleonora2018. március 15. 20:57

Nem írhatom le amit gondolok a szomszédaidról, mert nem bírná a festék...

Vigyázz magadra Drága Kinga, Ölellek!

Törölt tag2018. március 15. 20:13

Törölt hozzászólás.

merleg662018. március 15. 19:41

...a bunkóság, a közöny ellen ebben a világban már nincs gyógyszer... az önös érdek mindent felülír... fogadd együttérzésem Kingácska...

Bugatti3502018. március 15. 16:41

Együtt érzek, kedves Kinga ! Nyugtatón... Ölelésem !

dreaming582018. március 15. 14:28

Ó, drágám! Nagyon együttérzek veled. Sajnálom, hogy ezt kell elviselned - bárcsak tudnék segíteni valahogy...
Mindenesetre szívem minden szeretetével átitatott ölelésimet küldöm - bárcsak hangszigetelő hatásuk is lehetne :)

Mikijozsa2018. március 15. 14:00

kedves Kingácska, rémisztő híreket hoztál, tragikus életed egyre aggasztóbb, azt látom, vagy inkább képzelem, hogy el akarnak onnan üldözni, ez elég nem jó körülmény, sajnálatos tény, sajnos nem tudok adni tanácsot, füldugót kellene használni - nem tudom mennyire segítene.