Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Először így súgta a szívem
Kicsikinga• 2010. február 11. 13:11
Ha majd palettádon nem tudsz már,
Színes világot kikeverni magadnak,
Ne bánkódj.
Egy borús délutánon dúló örök harc
Végén az ellenek, Nap és Eső,
Utolsó, dühödt Szivárvány-suhintása,
Ezerszínnel tölt meg lelket, és ecsetet,
„Olydrágakincs” gyermeki hitedet!
„Huckleberry-d” nincs már Veled,
Éjjel halkan, csendben elment.
Holdfolyó, a hű barátja, hívta vissza,
Mesebeli utazásra, ezerszínű égi hídra,
Hova zene szárnyán, égben szállva,
Érkezik majd, s talál újra otthonára,
Kezét Te már nem foghatod,
De szívét mindig ott tudhatod,
Ahol föld az eget éri, és szép szalaggal
Eggyé köti.
pepo2010. április 11. 20:25
:)
Kicsikinga2010. február 11. 13:34
Bizony elveszítette...
Köszönöm szépen, hogy elolvastad, és az meghat mindig, ha elér a szívhez, amit gondolok, és ''szemérmetlenül'' a világ elé tárom.
helszlo2010. február 11. 13:21
Érzem, hogy szép, ez az absztrakt, ''olydrágakincs''mesevilág! Szomorú lehet, aki elveszíti Huckleberry-jét!
http://www.youtube.com/watch?v=Ya5ICVKUE Rg