Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Egyedül...
Kicsikinga• 2010. április 21. 15:59
Csontot törő hideg szélben,
A Nagykörút sűrűjében,
Kért a lelkem, várj meg engem,
Melegítsed, fogd meg kezem.
Nem tudok így tovább menni,
Lángot, tüzet megkeresni,
Mi szívem jegét felengedi,
S nem hagyja majd kettétörni.
Fények, utak, segítsetek,
Széphez, jóhoz vezessetek,
Meghálálom, meglátjátok,
Gyermek lelken ül az átok.
Rügyben van még ifjú fája,
Gyümölcstermő koronája,
Hideg szélben fázik,reszket,
Nem találja, amit vesztett.
Reményét a szép tavasznak,
Mosolyt adó sugaraknak,
Nagykörúti kedves kövek,
Szépen kérlek,
SEGÍTSETEK!
Iziszcsillag52010. június 25. 11:12
Ezek a ''nagykörúti kedves kövek'' dalra fakadtak...
Edo2010. június 25. 09:12
ismerős érzés...:(
tigris2502010. június 25. 08:18
Isnerem ezt az érzést!Nagyon nyomasztó tud lenni!Jól megírtad!
napmadar2010. június 24. 20:43
Kedves, Kinga!
Sosem vagyunk egyedül, ezt érzem minden nap csodálatos perceiben. Isten mindig, mindenütt ott van velünk. Sok bartára nincs is szükség, de ami igazán fontos, hogy az az emberi kapcsolat a másik iráni maximális odaadásról szóljon, figyelve a másikra, megbecsülve a benne lévő felülmúlhatatlan értékeket. Mert minden ember egyformán értékes. De fontos, hogy érezd, ha egyedül érzed magad, sem vagy egyedül. Isten szeretete és gondoskodása akkor is körülvesz, s holnap, vagy azután, küld egy jelet, vagy megcsörren a telefon, vagy kapsz egy üzeneted, s érzed, nem vagy egyedül...:)
Szeretettel: Noémi
Törölt tag2010. június 23. 22:38
Törölt hozzászólás.
farao2010. június 23. 20:37
Amikor meghalt az Apukám, ugyanabban az évben Karácsony szentestéjén feleségem Apukája egy-egy szonettel búcsúztam el tőlük.
Kétségbeesésében is szép, a tehetetlen fájdalmat könnyes önmagadból kiírni igyekezetedet együttérzéssel olvastam.
Gratulálok Kinga.