Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az Ő napjuk...?
Kicsikinga• 2011. október 20. 18:06
Napok óta csendesebb a ház, az utca.
A hajnali lépcsőt puhább talpú cipők kímélik meg mindennapos gyötrelmeitől.
Az üzletekben mécsesek, és virágok. Őszi rózsák, ezernyi változatban.
"Semmi baj"- mondja egy lány az idős bácsinak, mikor a hatalmas bevásárló kocsi eltalálta. Még segít is, hogy könnyebb legyen tovább mennie.
Az arcokat valami "furcsánkedves bú" uralja.
A szemek valahova messzebbre néznek mostanában.
Mindenki " valakivel éppen beszélget".
Leghűségesebb társam, legigazabb barátom - mint mindig-, csendesen néz rám, mikor megsimogatom.
Most látom, hogy milyen poros minden…
Főleg a képkeretek...
Csendben teszem le a vasalót, és akkor érzem, hogy hideg. Be sem kapcsoltam.
Én is "beszélgettem"...
Lehet, hogy nem mi megyünk Hozzájuk", hanem "Ők" jönnek hozzánk erre a pár napra…
Kicsikinga2011. október 22. 12:40
Szívemből köszönöm a mindig csodálatos szavaidat Drága Sunil!
Nagyon-nagyon megható!
Én is úgy gondolom, hogy mindig velünk vannak!
Most is...
sunil2011. október 22. 02:57
Érzékeny lelked gyönyörű gyöngyszemei peregnek szívünkbe, ahol könnyé válva ragyognak fel megint, emlékeid egén! Rájuk is, és ránk is ragyog sugarából, hogy ölelő fényénél végre együtt legyünk Velük, akikkel összeköt az Élet - a valódi immár: az Egy és Örök...-:)
Drága, Jó Kinga, hálásan köszönünk Téged - Velük együtt!-:)
Szeretettel:sunil
Kicsikinga2011. október 20. 21:10
Így igaz Attilám!
Akiket szerettünk azokat soha nem felejtjük!
Bennünk élnek..
Kicsikinga2011. október 20. 21:08
Köszönöm szépen Annamari, én is így érzem!
Legyen Neked is minden napod szép!
versike2011. október 20. 20:09
Azt hiszem,
valahogyan mindig itt vannak a szeretteik körül, de biztosan örülnek a viszontlátogatás jelentette törődésnek... ( ''csak az hal meg, akit elfelejtenek... '' )
kapocsi.ancsa2011. október 20. 20:04
Naptól független gondolatban, de mindig itt...
Legyen szép napod
Kicsikinga2011. október 20. 19:27
Köszönöm szépen kedves Pepo, hogy eljöttél! Igazán örülök!
pepo2011. október 20. 19:18
csókolom,,
Kicsikinga2011. október 20. 19:01
Drága Erikám, igazán átérzem, hiszen nem titok, hogy majdnem mindenkim elment az elmúlt 10 hónapban, de mégis itt maradtak ám velem!
Minden nap minden percében, sok kedves emlékben...
Én is ölellek szeretettel!
Kicsikinga2011. október 20. 18:58
Gabikám, szervusz! Örülök, hogy eljöttél!
Kicsikinga2011. október 20. 18:57
Meghatottak szavaid kedves kis Sea!
BakosErika2011. október 20. 18:56
Drága Kinga!
Én Édesapámat, majd a Férjemet is elvesztettem pár éve, tudom, hogy mindig itt vannak velem, a szívemben örökké élnek, ha meg én is elmegyek, majd várnak rám, hogy el ne tévedjek! :)
Sok szépet írj még drága Kingácska!
Ölellek!
zotya682011. október 20. 18:50
de szép...
Törölt tag2011. október 20. 18:44
Törölt hozzászólás.
Kicsikinga2011. október 20. 18:42
Kedves kis Sea, bennünk élnek mindaddig, míg nem felejtjük Őket, de, ha ezt tennénk, akkor nem is szerettük igazán!
Velem vannak ,akiket szerettem, és lesznek is, amíg élek, azután meg találkozunk...
Kicsikinga2011. október 20. 18:38
Nagyon kedves volt, amit írtál Macika!
Törölt tag2011. október 20. 18:29
Törölt hozzászólás.
Mamamaci402011. október 20. 18:19
azt hiszem, így van...bár nekem más a kapcsolatom..nemcsak ezen a pár napon, idősebb lettem én is, ahogy tompul a gyász, felmerül néhány szófoszlány, jó tanács, emlék, pillanatkép, hiszen életem részei ma is, csak már fentről figyelnek.
Pár éve, s ez igaz, autóztunk hazafelé vidékről, s persze rájuk gondoltam, akik önzetlenül s megismerkedésünk első pillanatától szerettek. Csupán hét évet tölthettem velük, de itt hagytak nekem egy fantasztikus embert...szóval, ahogy kicsordultak könnyeim pillanatra esni kezdett az eső, de az út nem lett vizes, csak a kocsi tetején kopogott, s a szélvédőn volt pár csepp, az egész néhány percig tartott...csodálatos volt.