Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Az én fiam...
Kicsikinga• 2010. december 12. 16:02
Kisfiam Édesapját elveszítettük, egyedül maradtam, szinte gyerekfejjel. Szüleimet nem szomorítottam panaszkodással, ahogy sóért sem szaladtam a szomszédba, ha elfogyott, hanem megtanultam azt, hogy meg lehet enni jóízűen is, ha elég éhesek vagyunk!
Ezért mondtam mindig, akinek csak tudtam, hogy élje az életet, és úgy, hogy a semminél több legyen az elég, ne vágyjon sokra, ne legyen elégedetlen és mindig dohogó, legyen elég csak 2 szálfa ahhoz, hogy meleget tudjon érezni, mert képes meleget érezni, ezt tapasztalatból tudom.
Minden kis apróságnak tudtam örülni.
Küzdöttem, "vágtam ki a szálfákat", de mindig örömmel mondtam a gyermekemnek, hogy "látod milyen gazdagok lettünk, ma tojással készül a palacsinta!" Addig gyakran az nélkül csináltam, mégis jólesett. Soha nem felejtem el, mikor azt mondta arany drága kis szépséges arcán a nagy szemeivel, mosolyával, hogy „Édeskedvesanyukám, ugye mi nagyon gazdagok vagyunk, mert ami itt van (a kis fejére mutatott eközben), az a legnagyobb gazdagság!”
Akkor odament a szekrényhez kinyitotta, és azt mondta " ne sírj anyukám, van liszt meg minden, víz, meg minden!" Hát ilyen volt már 5 éves korában. Vígasztalt, és emlékezett rá, hogy a palacsinta miből készült nálam, lisztből és vízből, és Ő kicsi angyalom ezt megjegyezte. úgy feküdtünk le esténként, hogy láttam a sötétben, ahogy néz, nagy szemekkel, a kis karja a feje alatt, és meséltünk egymásnak. Ő nekem, én Neki. Igaz, hogy gyakran főszerepet kapott a terített asztal a történetben, de akkor jól is laktunk, ahogy az egy mesében illik.
Soha nem panaszkodtam, hanem "vágtam a szálfát", és megelégedtem akár csak eggyel is, mert meleget tudtunk "mesélni" egymásnak.
Az én Kisfiam boldog volt, mert nem volt elégedetlen, ami az Ő korosztályánál nem volt jellemző! Ő jött velem mindenhova, egyenesen az óvodából mentünk gyalog, át a hidakon,és közben meg-megálltunk, és néztük a hajókat, a vizet,és persze meséltünk egymásnak. Már kicsi korában megtanulta, hogy dolgozni kell, és zokszó nélkül. Míg a korosztálya bicikliket kapott, Ő boldog volt, hogy vettünk egy lemezjátszót a bizományiban, és egy kis Sokol rádiót. Azután már lett Tv- is, és az Ünnep volt!
Az évek múltak, és Ő már nagyfiú lett, aki tudta, hogy nekem milyen nehéz egyedül.
Kezét a vállaimra téve mentünk gyalog, esőben, hogy egy kutyamenhelyet megtaláljunk, ahol majd Ő fog dolgozni, mert nagyon szereti a természetet, az állatokat! Bizony sokszor volt kosztosunk otthon, egy sánta kiskutya, vagy egy törött szárnyú madárka, akit éjjel-nappal felváltva őriztünk, és gyógyítottunk meg. Nekem az úton sokszor összeszorult a gyomrom, hogy mit tudnék csinálni, és próbáltam a kis fejét az eső elől betakargatni a saját kardigánommal, amit elhárított, hogy nekem fontosabb!
Sok kilométer gyaloglás közben alig beszélgettünk, egyszer csak csendesen azt mondta, hogy " Nagyon jó, hogy te vagy az anyukám"! Kell ennél több? Én meg belül boldog voltam, hogy "Nagyon jó, hogy Te vagy a kisfiam"! Így bandukoltunk át éveket, és Ő megfogadta, (le is van írva, mikor már tudott írni úgy 5 évesen) " ha nagy leszek, akkor veszek az anyukámnak szép piros táskát, és szép ruhát"!
Hát így nőtt föl Ő, és 6 évesen már kiválóan tudott újságot kihordani, majd Karácsonyok előtt a könyvesboltokban segíteni. Azt nagyon szerette, mert olvashatott, ami a mindenünk volt!
Eljött a Karácsony, és én adtam pénzt az eladóknak, hogy adják Neki, mert biztosan szeretne venni valami ajándékot nekem. Eljött a Szenteste napja, és én is boldogan vásároltam, még a fogaim között is szatyor lógott a buszban, de örültünk, mert KARÁCSONY!
Megbeszéltük, hogy Ő, (6 évesen) megvár engem a buszmegállónál, és együtt elmegyünk szép fát vásárolni. Mentünk is, ahogy minden évben a Nagycsarnok mellé, ahol olyan finom illat volt! Fenyőillat! A legfinomabb a világon! És, már jó késő volt, mikor megláttunk egy nénit, aki odahívott minket, és azt mondta, hogy "Tudjátok mit, én adok nektek egy nagyon szép fát, szép nagyot, igazit" Mi összenéztünk, és egyszerre mondtuk,"köszönjük szépen, de az nekünk drága". Erre a néni: „Ezt nektek adom ingyen”. Mi megöleltük, boldog Karácsonyt kívántunk, és úgy vittük haza gyalog (természetesen) az egyik legszebb fát, ami valaha is volt, hogy elöl ment kicsi fiam, és a kis vállán hősiesen"férfiasan" tartotta a fa koronáját, én pedig hátul a tövét. Meg-megálltunk, és boldogan láttuk, hogy jóval nagyobb, mint mi!
Már 6 óra volt este, és nekem a vacsorát kellett volna már készítenem, a vacsoránkat, ami nagyon egyszerű volt! PAPRIKÁSKRUMPLI!
Karácsonyi, gyönyörűen megterített csodálatos asztalon! Azóta sok éven keresztül mindig annál a néninél vettük a karácsonyfát, és soha nem akarta elfogadni a pénzt! Szóval már este 6 óra volt, és akkor én elkezdtem befaragni a tartóba a fát, mikor körülnéztem, nem láttam a kisfiamat! Nagyon megijedtem! Észre sem vettem, hogy már fél nyolc volt, és még mindig csak faragom késsel, és kalapáccsal a fa jó erős törzsét! Bizony nem női munka, de az nekem soha nem jutott eszembe. Egyszer csak csöngettek. Nyitottam az ajtót, de akkor már kabátban voltam, hogy megyek, megkeresem a kisgyermekemet, aki csak 6 éves, és ugyan jól közlekedik villamoson, buszon, egyedül járt sok helyre. Ő állt az ajtóban kipirult arcocskájával az általam kötött pompom-os sapkájában, és hatalmas csillogó szemekkel a következőket mondta egy szuszra "Képzeld el édeskedvesanyukám, hogy a könyves nénik adtak fizetést nekem, és én vettem a körúton egy igazi halat, amit a bácsi megcsinált készre!" És az én drága kicsi kis angyalom a tőlem kapott forintjából "igazi" halat vett Karácsonyra!
Akkor, aznap este életem legfinomabb halászléjét készítettem el, és IGAZI KARÁCSONYI VACSORÁNK VOLT!
Ő büszke, és boldog volt! Én BÜSZKE ÉS BOLDOG voltam, hogy ilyen gyermekem van! Az éjféli misére gyalog (hogy másképp?!)mentünk a ropogós hóban, és persze, mint két igazi jó barát. Ajándék nem volt soha, de a legszebbet, ami létezik, azt "bontottuk" ki a fa alatt, a SZERETETET!
Azután az én meglepetésem jött, mert előző nap nem volt rá időm, hisz éjjel-nappal dolgoztam.
Bejglit sütöttem. Késő éjszaka volt az éjféli mise után. Csendben és a konyhai kislámpánál kezdtem el csinálni, mikor hallom a kisfiam hangját, hogy " Anyukám, kérlek, ne feküdjél még le, maradj még fönt, és mesélj a Karácsonyról" és akkor megérezte a finom illatokat, kis pizsamájában kiült a konyhába, és ott virrasztott velem, életünk első közös, igazi bejglijének megszületéséig!
Hát nem CSODA ez is? Csak mákos volt, de igazi bejgli!
Boldog mosollyal aludtunk el aznap éjjel, igaz, békés szeretetben.
Áldott, Békés Karácsonyt!
Kicsikinga2011. október 1. 19:24
Nagyon köszönöm, hogy elolvastad Te kedves szívű Impresszió!
Én is sírok ám, mert ugyan nagyon régen volt, és még ma is ilyen szolidan és szerényen gondolom az életet, a szépségét nem a csillogó gyémántokban keresve...
A fiam már felnőtt és Ő is megmaradt olyannak, hogy adni a legnagyobb öröm az életben. Megosztani az egy szelet kenyeret is annyi felé, amennyi szükségeltetik!
Szeretettel ölellek! A fiam ugyanis messze él tőlem, de biztosan Ő is ezt mondaná!
Törölt tag2011. október 1. 16:36
Törölt hozzászólás.
Kicsikinga2011. február 13. 14:12
Köszönöm szépen drága Franciska (Will)!
Nagyon örülök, hogy itt voltál!
Kicsikinga2011. február 13. 14:11
Köszönöm szépen kedves Gábor (alga79)!
Szívből kívánok jó egészséget a kis jövevénynek,és biztos vagyok abban, hogy nem fog hiányt szenvedni a legfontosabból, a szeretetből!
Will2011. február 13. 13:21
Gyönyörű! Hatalmas szíved és erőd van!
Will2011. február 13. 13:21
Gyönyörű! Hatalmas szíved és erőd van!
alga792011. január 14. 15:46
Tudod... a harmadik gyerekünket várva a napokban többször mondtam a nejemnek, hogy nem tudom, miből fogunk megélni. Mert az én fizetésem elég sovány. No, most befogtam a számat. Köszönöm ezt az írást.
Kicsikinga2011. január 14. 10:30
Köszönöm szépen Drága Kriszta!
csiszta2011. január 12. 20:08
Ez így van sokan elfelejtik ebbe az őrült világba, hogy nem a pénz hanem a SZERETET a legnagyobb gazdagság!
Nagyon megható volt, és tanulságos is egyben..s bennem is sok emléket idézet fel..köszönöm.
szeretettel: kriszta
Kicsikinga2010. december 22. 15:43
Drága Erikám, Évikém! Tudod ki a legnemesebb, aki ilyen csodálatos lélekkel ellátogatott hozzánk, és itt hagyta a szeretetének simogató melegségét!
Nagyon köszönjük!
Áldott Karácsonyt kívánok szeretettel!
Kicsikinga2010. december 22. 15:41
Drága Magdikám,mit is írhatnék, hiszen sírok, és most magamhoz öleltelek Benneteket igaz szeretettel!
Puszilom Boglárkát, és köszönlek Benneteket!
Áldott Karácsonyt kívánok, örök szeretetben!
Pera762010. december 21. 16:01
Kedves Kicsikinga, ezt a történetet mindenki elolvashatná, hiszen a Te nagy szívedről, szeretetedről szól. Szinte a semmiből karácsonyi, szeretetteljes hangulatot varázsoltatok a kisfiaddal, s nem tudom eldönteni, melyikőtök nemesebb...
Bizony én is megkönnyeztem...
ambrus.magdolna2010. december 21. 11:42
Drága Kinga !
Végre , a kislányom jó voltából , könnyeim már nem potyognak ...Nagyon , hasonló sorsunk volt , csak én a fiamat meg kislányomat , neveltem egyedül:((
Annyira átérzem a leírt gyönyörű szöveged témáját , mert átéltük mi hárman :(
Szeretettel Gratulálok , Neked is meg fiadnak is:)))
Kívánok Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!
Nagy-nagy Szeretettel : Mahónia és Boglárka kislányom is Üdvözöl:))
Kicsikinga2010. december 18. 16:37
Köszönöm szépen drága Ivory!
Igazán kedves vagy, hogy eljöttél, és én is kívánok Neked Áldott, szép Karácsonyt szeretettel!
Kicsikinga2010. december 18. 16:36
Igaz szívvel köszönöm Drága Marie, hogy eljöttél!
Köszönöm szépen drága szavaidat!
Legyen Áldott, és szeretetteljes a Karácsonyod, és maradéktalanul boldog!
Már megint meghatódtam! Talán nem is baj...
Ivory2010. december 18. 10:42
Gyönyörű írás...
Köszönöm, hogy megosztottad.
Békés, Boldog Karácsonyt!
Marie_Marel2010. december 18. 10:15
Kedves Kinga!
Nemes lélek lakik benned és erős. Erősebb, mint sokunkban. Az élet megedzett... és mégis sikerült megőrizned a gyengéd szeretet képességét. Nagy kincs!
Az írás pedig jó, mert őszinte, épp ezért olyan torokszorítóan szép.
Hozzon rád áldást, azt kívánom.
Szeretettel: Marie
Kicsikinga2010. december 18. 09:30
Milyen aranyos neved van Mamamaci40!
Én köszönöm, hogy eljöttél!
Áldott Karácsonyt kívánok sok szeretettel!
Mamamaci402010. december 17. 21:25
Köszönöm szépen!
Kicsikinga2010. december 17. 21:03
Köszönöm szépen Drága Juditkám,hogy eljöttél, és remélem, hogy a lelki sebek már nem annyira fájnak,mert begyógyulni soha nem tudnak, és ez így természetes. Igazán sajnálom, hogy Neked is így kezdődött az Élet!
Legyen melegséggel, és szeretettel teli, áldott Karácsonyotok!
Iziszcsillag52010. december 17. 18:43
Engem is megbőgettél, de ez talán más volt, mint máskor...
13 hónapos volt a Lányom, amikor infarktusban előttem a lépcsőházban meghalt az édesapja, az én férjem tragikus hirtelenséggel.
Sok-sok éve már...
És nagyon sok hasonló momentum volt az életünkben...
Áldott Ünnepeket Neked és az azóta Felnőtt Fiadnak is!
Kicsikinga2010. december 16. 22:36
Köszönöm szépen Drága Barbara!
De jó lenne visszamenni az időben! Istenem, de jó lenne...
Neked is legyen gyönyörű a Karácsony, drága szeretteiddel együtt!
szebarb2010. december 16. 19:28
Már napokkal ezelőtt olvastam, kedves Kinga.
De megnémultam...
Arany a szíved, arany.
Szép karácsonyt, könnyebb szálfát!
szeretettel, Barbara
Kicsikinga2010. december 16. 19:18
Köszönöm szépen Drága Csilla, és Pepo, hogy megtiszteltétek a mi Karácsonyunkat!
V.Csilla2010. december 15. 12:24
Nagyon szép karcolat. Én még értem is és érzem is, mit jelent, saját tapasztalatból.. és egy régi kedves írómat juttattad eszembe: Asztalos Istvánt. Sok szeretettel! Csilla
pepo2010. december 14. 21:48
Boldog mosollyal aludtunk el aznap éjjel, igaz, békés szeretetben.
Áldott, Békés Karácsonyt!
Kicsikinga2010. december 14. 21:47
A fiamról írtakért megöleltelek! Köszönöm szépen!
Kicsikinga2010. december 14. 21:01
Drága Janow! Nagy örömöt okoztál jöttöddel, és szavaidat is oly szívesen olvastam!
A muszáj az nagy úr, és a szeretet sok nehezet könnyűvé tesz, tehát lehet vinni hosszútávon is.
Szeretném azt mondani, hogy úgy írtam ezt is, ahogy az emlékeimben felidéződött. Csak vissza ''kellett'' gondolnom, amit örömmel tettem, és visszavágyom oda! Nagyon!
janow2010. december 14. 11:23
Aki ilyen derűvel tudja tűrni a terheket, abban nagyobb erő lakozik, mint a világ legnagyobb hadseregében.
Nem mellesleg nagyon jól megszerkesztett írás.
janow2010. december 14. 00:33
Mindezt ennyi természetes derűvel leírni... Ez az, ami emberré tesz minket.
janow2010. december 14. 00:32
Kingácska, ez igazán szép. És azért szép, mert igaz és őszinte. Sokan jódolgunkban csak sírunk, panaszkodunk, nyafogunk, miközben fogalmunk sincs, hol lakik az Úristen. Titeket korán megtanított az élet.
Gyerekkoromat tisztes szegénységben töltöttem el, de csak arra emlékszem az egészből, hogy esténként mennyit nevettünk. Pedig az utca közepéről hordtuk vederrel a vizet, meg sorolhatnám még. De ezek ma már teljesen mellékesnek tűnnek.
Gratulálok a fiadhoz. (is:-)
Kicsikinga2010. december 13. 21:46
Ti kedves lelkűek!
Magamhoz ölelve Titeket köszönöm szépen, hogy így megtiszteltetek engem. Minden szavatokat örökre elmentem a szívembe, és azt kívánom, hogy legyen a Karácsonyotok Áldott, Boldog, Békés, és Szeretettel teli!
Köszönöm, hogy vagytok!
Köszönöm a melegséget, a kedvességet, azt, hogy odabújhatok, azt, hogy együtt sírtok velem, és együtt hajtotok fejet velem, szóval köszönlek Benneteket!
Törölt tag2010. december 13. 19:06
Törölt hozzászólás.
sz54laca2010. december 13. 17:31
Kedves, csodás emlék, hasonló hangulatúakat átéltem én is. A legnagyobb ínségben is működik a szeretet. Akik háború alatt gyeremekeskedtek, ők is találnak kedeves emlékeket gyermek--korukból. Jó, hogy leírtad, szépen írtad le! Köszönet érte! :-)
gota2010. december 13. 16:46
Az Isten áldjon meg , adjon Neked erőt és kitartást,és minden rossz múljék el ezen a Karácsony éjjelen!
Psszt!
gyere, bújj ide hozzám.
Magamból csinálok
puha meleg fészket,
óvó szárnyaimmal betakarlak téged.
Tollaim szaggatom
lesz belőle vánkos
hótakaró alatt szunnyad már a város.
Csillagfény dermedten
gurulnak a könnyek,
mélységes bánatom
Veled lesz csak
könnyebb.
BakosErika2010. december 13. 13:38
Drága Kinga!
Jól elsírtam magam...szép történet...az igazi szeretet erről szól.
Áldott Békés Karácsonyt Kívánok!
Szeretettel Erika
Törölt tag2010. december 13. 07:23
Törölt hozzászólás.
Laca5905042010. december 13. 07:14
Tudod Kinga, mostanában sírtam egy párszor, de ez most valahogy más volt.
BLF2010. december 13. 00:25
Drága Kinga!
Köszönöm Neked ( Nektek) ezt a csodás ajándékot.
Te is tudod drága Kinga, hogy nem csak ketten voltatok, hanem ott volt Veletek JÉZUS is, és ettől volt a Karácsony számotokra ÜNNEP.
Igen, ilyen Karácsányt szeretnék!!!
Karácsony estéjén is el fogom olvasni e csodás ajándékodat, hogy hadd legyen nekem is a Karácsony ÜNNEP! Nem fogok tudni eljutni a Szentmisére, így a Ti szent történetetek legyen a Szentmisém. Ily módon tudom magamhoz venni JÉZUST. Köszönöm.
Áldott napot!
irenke2010. december 12. 22:37
Ó,Szent Ég!
Micsoda gazdagságot rejtettél bele az emberi szívekbe!
Drága Kingám,a világ összes kincséért sem megvehető ez a bensőséges élő szeretet,amit két tiszta,önzetlen lélek adhat egymásnak.
Köszönöm szépen,hogy megajándékoztatok minket is szeretetek melegségével.
Bár minden ember részesedhetne legalább egyszer a megtapasztalás e csodájában,
Egymásért!
hamoriagi2010. december 12. 18:48
''Nagyon jó, hogy Te vagy az anyukám! Kell ennél több?'' Nem, ennél nagyobb és szebb ajándéka nincs az életnek!
Gyönyörű írás! Szép estét, drága Kinga! Ági
Törölt tag2010. december 12. 18:04
Törölt hozzászólás.
kolto262010. december 12. 18:03
Kedves Kicsikinga
Ez álomszép volt.bele is könnyeztem kicsit.
Gratulálok :D
Kicsikinga2010. december 12. 17:48
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok! Bizony nagyon nehéz idők voltak! Nagyon!
Törölt tag2010. december 12. 16:34
Törölt hozzászólás.
kapocsi.ancsa2010. december 12. 16:33
Kedves Kinga.
Jó érzés volt olvasni titeket.
Köszönöm, hogy megírtad.
Szép napokat neked.
Ölel: Annamari
Törölt tag2010. december 12. 16:21
Törölt hozzászólás.