Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
14, az a tizennégyes szám!!!!!!!!!!!!!
Kicsikinga• 2010. február 16. 10:01
Csak még egyszer…
Még hogy az idő segít!
Engem úgy látszik kihagyott e nemes cselekedeteinek osztogatásakor!
Több éve már, de olyan, mintha ma történt volna.
Néz rám két hatalmas barna szem, kérdezi, mi a baj, miért sírsz? Úgy tesz, mintha nem tudná, de Ő erősebb (mindig is az volt). Neki nem lehet szomorkodni, mikor én sírok! Vigasztalnia kell, hiszen „megérdemlem”(?)!
Kegyesen megengedtem, hogy szeressen, hogy mellettem legyen, velem örüljön és szomorkodjon, vagy akár 10 órán keresztül álljon az ajtó mögött, amíg hazaérek.
Hagytam, hogy nevetve,könnyezve szaladjon a papucsomért apró kis vakkantásokkal gyorsan elmondva mi is történt addig, míg nem voltam otthon. Nagylelkűségemet ugye illik honorálni!
Én magamat sajnálva ülök az ágyam szélén és könnyeimtől nem látva, nézem hű társamat, aki minden erejét összeszedve többször is nekirugaszkodik, hogy felugorjon mellém még egyszer, és még egyszer,NEM ADJA FÖL!
Elszántan indul neki újra és újra! Segítenék, de nem tudok, összeszögelt gerincem nem engedi, hogy felemeljem. Végig kell néznem, hogy fejecskéjét, hátát, mindenét megütve esik vissza a földre a meghiúsult kísérletek után.
Még egy utolsó elszánt mozdulat és SIKERÜLT!
Már teljesen kimerülve rogyik le mellém és elgyengült kis testével szorosan mellém tapadva, próbálja kezemet nyalogatni.
Vígasztal!!!!!
Öltözni kezdek, Ő nem mozdul. Bezzeg máskor, ha csak közelítettem a szekrényhez már búsan nézte minden mozdulatomat, mert tudta, hogy rövidesen egyedül marad, és megint hosszú órákon keresztül várnia kell az ajtónál, el nem mozdulva egy centit sem!
Hát, igen! Már nehezen szűrte ki lépteim zaját az örökké nyüzsgő lépcsőházi frekvencia-kavalkádból.
Most is néz. Ő már mindent tud!
Mélyen, kérdőn, fáradt belenyugvással kéri, hogy még csak egy kicsit maradhasson az ágyamon, csak még egy kicsit érezhesse jól ismert szagomat, csak még egyszer takarjam be szeretett kis plédjével, csak még egyszer…
Szeptember 14. délután 4 óra… A nagy fehér autó pontosan érkezik.
Mélyen, kérdőn, fáradt belenyugvással kérem, hogy csak még egy kicsit maradhasson, csak még egy kicsit érezhessem jól ismert szagát, csak még egyszer betakarhassam a kis plédjével, csak MÉG EGYSZER!
Sötétbarna urna a kezemben, még langyos, mint a levegő.
A taxis nem kérdezi hova vigyen.
Este egy jól ismert szagú pléddel takarózom.
Kicsikinga2017. december 9. 12:46
@Irena:
Akkor bizony, most együtt sírunk, drága Irenám!
Soha nem szégyen azokat szeretni, akik nem kötik feltételekhez érzéseiket, akik hűséggel, és utolsó tekintetükkel is értünk aggódnak...
Jaj, most nagyon kell sírnom
Irena2017. december 7. 19:40
Te jó ég!
Milyen gyönyörű, nem kapok levegőt.
Sírnék, ha egyedül lennék,így nem tehetem.
Sajnálom, hogy Te is ismered ezt az érzést.
Újra és újra elolvasom majd, amit írtál.
Köszönöm, hogy megosztottad velem.
Istenem ezek az állatkák!
Mennyire lehet őket szeretni, és mennyire tudnak hiányozni.
Az ártatlanságuk, a ragaszkodásuk, a szeretetük, hűségük és még sorolhatnám holnapig.
14 év! nekünk is 14 év boldogság adatott együtt.
Mennyire kevés, milyen gyorsan elszállt.
Mennyire féltem, hogy egyszer eljön a nap.
Tiszta szívemből köszönök mindent.
Jó ember vagy.
Szeretettel Irena
Kicsikinga2012. április 24. 20:55
Igen Évám, és Erikám, még mindig fáj és örökké fájni fog!
Köszönöm kedves szívetek szavait!
BakosErika2012. április 24. 19:03
Fájós...:(
deakeva2012. április 24. 18:55
Drága Kinga! Köszönöm, hogy megosztottad. Veled érzek, még így utólag is. Éva
skary2012. február 19. 05:06
háát...igen..
arany522011. december 9. 20:11
Nagyon szép, nagyon megrázó és nagyon igaz . Így szeretnek ők és így szeretjük mi őket.
Kicsikinga2011. december 9. 20:00
Köszönöm Drága kis Társaim a könnyeiteket! Megbecsülöm mindegyiket értékes kincseimként!
Bianca2011. szeptember 25. 22:45
Kedves Kicsikingám! Köszönöm, hogy megmutattad és még inkább, hogy ilyen szépen megírtad. Igen mindent tudnak, mindent értenek, nekik nem kell kimondanunk. Előbb tudják mint mi , önzetlenek, hűségesek, kópék, a gazdi szeretetéért mindenre képesek. Felejthetetlenek!
njzsike2011. május 28. 17:58
Én is itthagytam a könnyeimet Nálad!
pepo2010. április 11. 20:39
:(
dreaming582010. február 22. 18:36
.... :'(
LIne2010. február 22. 18:27
...jaj... :(
Kicsikinga2010. február 16. 11:41
Kedves Black, én a versed elolvasása után ''üzentem'' a '' filharmonikusoknak''!
Black2010. február 16. 11:12
....:(
narnia2010. február 16. 10:47
szabad, és viszont kedves Kinga
köszönöm
Kicsikinga2010. február 16. 10:45
Ha szabad, ha nem, én nem szégyellem túlfűtött érzelmeimet! Szeretem a Szeretetet! Az éltető elemem!
Adok belőle,önzetlenül, és ''ingyen'', annyi szeletre osztva, amennyi csak szükségeltetik!!!!
Kicsikinga2010. február 16. 10:42
Adok, hát persze, hogy adok,még van egy zsepim,Drága narnia!
A fejemen a headsett, és azt a zenét hallgattam, amit mindig is, és Rá emlékeztem!
Nagyon szeretem Őket, akiket átküldtél! A szövegre nagyon érdemes odafigyelni! Odafigyeltem, és most adhatnál Te is egy zsebit...
Szabad olyant mondani, hogy megsimogattam a szívedet, talán akkor nem fáj annyira!
narnia2010. február 16. 10:35
én köszönöm hogy megnézted, ott a hozzászólásokban ott van egy 'testvére' is, ha gondolod azt is megnézheted majd
adsz zsepit ? ;(
most azt a dalt hallgatom amit Vele annyiszor ...
elkelne a zsepi
http://www.youtube.com/watch?v=YZzUEuzNq Nc
Kicsikinga2010. február 16. 10:32
Köszönöm szépen Kedvesek vagytok, szívetek és lelketek is olyan Istenáldotta, mint a verseitek!
Megnéztem a linket,és most még jobban sírok, amit köszönök szépen paradox módon, mert már nagyon sok mindennek kellett ezt a ''halmazállapotot'' kapnia, hogy ne nyomjon annyira! Szeretettel vagyok itt Veletek!
narnia2010. február 16. 10:11
jajjjjj ma mindenki ....
nézd :
http://blog.poet.hu/egykor/mire-valok-#h ozzaszolas
veledérzek
Törölt tag2010. február 16. 10:08
Törölt hozzászólás.