~vetkőző~

Vetkőznek a fák.
Lusta mozdulattal
lombjukat a porba dobják.
Néz hályogos szemmel az ég.

Érzi valahol mélyen,
ez mégis milyen szép.
Majd eszébe jut a múlt nyár:
ő kék volt, a lomb zöld,
de valahol ott lapult már
a hervadás fanyar íze.
Az augusztusi tücskök húzták
a szokott nótát.
Az estek hűvösebbek lettek.
Hajnalra ködfátylat
öltöttek a kertek.
Nem lesz már jobb, mert ténferegve
hegyek mögött kószál a tél.

Ezt érezve könnye elered,
áztatva sok-sok hervadt levelet.

2018. október 1.