Télelő

Bogot köt a szél az éjszakára,
hideg álom zúdul mindenen,
szárnyatlan vágy leragad a sárba,
a sarkokban sötétség terem.

Apródonként havat hint a földre,
zúzmarát virágzik minden ág,
gúnyos árnyak járnak körbe-körbe,
ablakom is csupa jégvirág.

Jelet karcol szívembe a kétség:
nem ér véget - börtönébe zár!
Soha többé nem látszik a kék ég,
soha többé nem jön el a nyár.