Nyugtalan-éberen...

Ropognak éjfél csontjai - hallom.
Álmokat rugdal a szél koszos gangon.
Hangom csuklik, nyeli a sötét,
fölém borítja kopott köpenyét.

Csusszan a pillám álmok elébe.
Agyam még kattog, nem nyugszik mégse'.
Képet kopíroz plafonra,  látom
csontra soványult mesevilágom.

Szenderedésem távoli vágykép...
Mintha csak nyúlós mocsárban járnék:
iszap húz egyre lejjebb a mélybe.
Úgy áhítozom már hajnali fényre.

Régi - és már talán fenn is van itt - de most ilyen a hangulatom.........

****