Nincstelen

dreaming58•  2017. szeptember 27. 15:28

Sudár, büszke gondolat volt,
átsuhanva mindenen.
Most a földre rogyva várja
hogy ennek vége legyen.

Fény ha játszott, kapott érte,
begyűjtötte szívébe.
Mind az összes szertefoszlott.
Bánja már - de mivégre...

Panasz-szóra most is büszke.
Por az étke, kenyere.
Rongyaiból az életért
kapaszkodik a tenyere.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dreaming582017. szeptember 28. 12:05

@Metta: Köszönöm :)

dreaming582017. szeptember 28. 12:04

@skary: még

Metta2017. szeptember 28. 09:01

Nagyszerű vers!

skary2017. szeptember 28. 03:33

nincs telem :)

dreaming582017. szeptember 27. 23:40

@Belle: :)

dreaming582017. szeptember 27. 23:40

@merleg66: Nagyon szépen köszönöm :)

Törölt tag2017. szeptember 27. 20:45

Törölt hozzászólás.

merleg662017. szeptember 27. 20:26

Remek vers. Szeretettel gratulálok.

dreaming582017. szeptember 27. 16:39

@Törölt tag: igen...hátha

Törölt tag2017. szeptember 27. 16:32

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom