Múlt-idő

Az iskolával majdnem szembe'
csepp bódé állt - a csodák "kertje",
volt ott minden, mi gyermekszív álma,
beosontunk nézelődni, vágyva:
matricalevonó, és szélforgó,
szivárványszín papírlapok,
mikből hajtogathatsz csónakot,
színező, cukorka - lágyan olvadó -
mindezt megvenni, az lett volna jó!
Kedves nénike volt az árus,
mosolygós, de pillantása árgus:
aki nem vásárol, kívül tágasabb!

A kis trafik már rég a múlté,
helyén új modern világ,
a néni mosolya is égbe szállt,
de néha-néha, ha arra járok
álmodó szememmel csodát látok:
lufik szállnak az ég kékjébe,
Balaton szeletet majszol a nyár,
színes ceruzák rajzolnak álmot,
virággal hintve a szürke valóságot
- visszavágyom, egy-egy pillanatra
gyermeknek lenni volna jó

- elúszott már az a papírhajó -

***

Ez egy régi-régi versem, fent is van már itt, de most ilyen nosztalgikus kedvemben vagyok.

***